Csesznokné Kukucska Katalin: Eger és Gyöngyös rendezett tanácsú városok népességének alakulása 1869-1910 között

 

 

„Aki ismeri a vidéki városok szomorú helyzetét, és amellett őszinte is akar lenni, annak be kell ismernie azt, hogy a magyar főváros erőszakos fejlesztése, és a vidéki városaink hanyatlása közt a legszorosabb okozati összefüggés van.”[1] olvas­hatjuk az Eger című lap egyik számának vezércikkében. Heves megyében két rende­zett tanácsú város, Eger és Gyöngyös volt található, Eger egyben megye­székhely is. A két város népességének fejlődésében jelentős eltéréseket ta­lálhatunk. A két település lélekszámát, területét vizsgálva megállapítható, hogy Eger mindkét szempontból megelőzi Gyöngyöst.

 

Év

Eger

Gyöngyös

Szaporodási arányszám %-ban

Év

 

 

 

Eger

Gyöngyös

 

 

 

 

 

 

 

1869

19.150

15.830

-

-

-

1880

20.669

16.061

7,9

1,5

1869-1880

1890

22.427

16.124

8,5

0,4

1880-1890

1900

24.650

15.878

9,9

-1,5

1890-1900

1910

26.807

17.727

8,75

11,6

1900-1910

 

 

1. táblázat Eger és Gyöngyös lélekszámának alakulása 1869-1910 között[2]

 

Az 1. sz. táblázat adataiból kitűnik, hogy Eger népessége évtizedről évtizedre fokozatosan növekedett. Ugyanakkor Gyöngyös esetében az 1890-1900 közötti időben a lakosság fogyott, ez a csökkenés a szőlők pusztulásával, s az ezt követő nagyarányú elvándorlással magyarázható. Örvendetes tény viszont, hogy a következő évtizedben Gyöngyös lakossága ismét nőtt, méghozzá elég jelentősen. Ezt a fejlődési tendenciát mutatják a tényleges szaporodást kifejező arányszámok is. Eger esetében sokkal erőteljesebb volt a fejlődés, Gyöngyös változó képet mutat. A megyei átlaggal összevetve láthatjuk, hogy mindkét város tényleges szaporodása hol felül­múlja a megyei átlagot, hol elmarad attól. Például Eger esetében az 1869-1880 és 1890-1900 közötti időszak tényleges szaporodása haladja meg a vármegyei értékek átlagát. Gyöngyös 1900-1910 közötti tényleges szaporodása múlja felül ugyanezt a mutatót. A tényleges szaporodás az 1869-1910 közötti időszakban Egerben 7.657 lélek, azaz 39,9 % volt, ugyanezek az adatok Gyöngyös esetében: 1.897 fő, 10,5 %. A népsűrűséget tekintve is Eger áll az első helyen, ugyanis itt 362,3 lélek/km2 volt a lakosság eloszlása. Ám ettől függetlenül Gyöngyös népessége is fokozatosan növek­szik.

1. grafikon Eger és Gyöngyös lélekszámának alakulása 1869-1910 között

 

A természetes népmozgalmat nyomon követve is láthatjuk, hogy Eger fejlődése a kiegyensúlyozottabb. Minden esetben szaporodás tapasz­talható. Gyöngyös esetében ugyanakkor gyakran láthatjuk a népesség fogyá­sát. Különösen figyelemre méltó az 1905. évi 140 fős csökkenés. Gyöngyös kedvezőtlen természetes szaporodása elsősorban a rossz közegészségügyi viszonyokkal magyarázható. Gyakorta szedik áldozataikat a járványok, a különféle betegségek. Azonban a kedvezőtlen vi­szonyok ellenére a város lakossága 1900-1910 között növekedést mutatott. Ennek oka, hogy igen jelentős volt az idegen elemek bevándorlása Gyön­gyösre.

Bár a népesség fejlődése Egerben jelentősebb, ennek ellenére a kö­zegészségi állapot itt sem mondható kedvezőnek, nagyon súlyos, időnként járványos megbetegedések tizedelik a felnőtteket és gyerekeket egyaránt. 1877 márciusában olvashatjuk az Eger c. hetilap hasábján: „A lefolyt évben uralkodott kórok valának a kiskorúaknál vérszegénység, hasmenés, sorvadás, vörösség, agylob, időtlenség, torokgyík, tüdőlob, két esetnél vízrák; - felnőtteknél: tüdővész, tüdőlob, mellhártyalob, hagymáz, szélhűdés; aggoknál végelgyöngülés”.[3]

Összegezve az adatokat láthatjuk, hogy végeredményben mindkét város népessége fejlődött. Ám ez a fejlődés messze elmarad a lehetőségek adta fejlődés mértékétől. Azt, hogy már a korabeli sajtó is látta ezt a prob­lémát, számos újságcikk bizonyítja pl.: „Hogy városunk anyagi helyzete szerfölött nyomorúságos ismeretes dolog. Csak közelebb is küldött ki a kép­viselőtestület saját kebeléből egy fölfedezési expedíciót, hogy kutasson föl új jövedelmi forrásokat. Ez expedíció eredménye lett, hogy a képviselőtestület elhatározta (és pedig elég nagy) taksák behozatalát. Ez intézkedést annál kevésbé helyeselhetjük, mert az idegenek eddig sem nagyon törték magokat azon boldogság után, hogy Egerben letelepedhessenek, annál kevésbé fog ez történni olyan édesgetés után, minőt a képviselő-testület a telepedési taksák behozatala által elhatározott, holott nézetük szerint csak a városnak válnék előnyére, ha évtizedek óta egyenlő számú lakossága idegenek letelepedése által szaporodnék”.[4]

Az 1900. évi népszámlálást követően íródott meg az Eger egyik ve­zércikke: Eger és Gyöngyös a népszámlálás tanulságai címmel. A cikk írója nagyon jól összefoglalja a városok népességének alakulását az eltelt 30 év­ben.  „S most nézzünk szét Heves vármegyében, s ennek két városában Egerben és Gyöngyösön. Egerben néhány ezer lakos gyarapodást állapított meg a népszámlálás. De ha figyelembe vesszük, hogy a legutóbbi népszámlálás alkalmával teljesen elpusztult szőlőink voltak, ami mindenesetre a lakosság csökkenését vonta maga után, úgy ez a szaporodás ma, mikor a szőlők újra be vannak ültetve nagyobbára – jelentéktelen. Sőt erősen devalválja a sza­porodás értékét az is, hogy az iskolák szaporodása sokban elősegítette e létszám emelkedését, s végül a születések és halálozások kedvező aránya szintén jelentékenyen előmozdította ezen pár ezernyi lélekszaporulatot, mi­vel tudjuk, hogy Egerben évenként mintegy 200 lélekkel több születik, mint amennyi meghal, a mi pedig maga kitesz 10 év alatt 7 ezer lakos szaporu­latot. De ami e pár ezer lakos szaporulatot legjelentéktelenebbé teszi? azaz, hogy kb. ennyi lakosa már volt Egernek, s hogy az utolsó három évtized alatt mindég ezen szám körül vacillált a lakosság száma a nélkül, hogy je­lentékenyen emelkedni tudott volna. Hogy pedig Egerben jelentékeny lét­számszaporodás nincsen, az természetesen azt jelenti, hogy nincsen szapo­rodás a gazdasági élet terén sem, s ez okozza, hogy nincs beköltözés Egerbe. Mert a városok vagyonosodásának gazdasági gyarapodásának az az első jelensége, hogy a gazdasági élet forrásainak bősége tevékeny munkáskeze­ket vonz a városba, ahol azután az új elemek a régiekkel karöltve gyarapít­ják a forrásokat, hogy ismét új tevékenységi kört teremtsenek, ahhoz új tevé­keny erőket, kezeket vonzzanak. Ez volna tulajdonképpen a városi élet gaz­dasági hivatása, s a kultúra ápolása mellett ez volt a hivatása a múltban, s ez lesz a hivatása a jövőben is. 30 esztendő alatt tehát nem volt Egerbe szá­mottevő beköltözés, mert nem volt Egerben olyan gazdasági élet, mely meg­élhetéssel, munkával biztosította volna az idegen vagy vidéki elemeket. S ez az oka, hogy Eger elvesztette ezt a 30 esztendőt, amely más elevenebb gon­dolkodású városokban dupla esztendő volt. És Gyöngyös? Itt a népszámlá­lás csökkenést mutat, amihez pedig nem kell kommentár. Már most, ha azt látjuk, hogy mily rohamosan emelkedett a szomszéd vármegye székvárosa, s mennyire elmaradtak a mi városaink, mégiscsak kutatnunk kell azon okokat, amelyek az elmaradást okozták. S ha higgadtan kutatjuk az okokat, úgy rá is fogunk találni. Mikor 1867-ben a kiegyezést megcsinálták, ki lőn adva a jelszó, hogy most már tegyük félre egy időre a közjogi viszályokat, ne politi­záljunk, hanem kezdjünk hozzá hazánk gazdasági életének regenerálásához. A vármegyék és városok tehát elővették a jobbik eszüket, s megfogadták a bölcs tanácsot. Egyelőre nem politizáltak, hanem vállvetve dolgoztak gazda­sági életük fellendítésén. Heves megye azonban nem vette elő jobbik eszét, hanem tovább politizált, politizált és semmi egyebet nem csinált. Nos tehát ez az oka annak, hogy városainkra nézve ilyen szomorú eredményű volt még az 1900. évi népszámlálás is”.[5]

A fenti idézetek tehát világosan fogalmaznak, amikor a két város népmozgalmi értékeit elemzik. Látható, hogy alapvető emelkedést mutat a két város a vizsgált időszakban, de a lakosságszám látszólagos növekedése nem járt együtt valódi fejlődéssel, pozitív változásokkal. A két város esetében természeti csapások és gazdasági elmaradottság befolyásolták a népességszámot és annak növekedését. Bár az abszolút számok tekintetében azt állapíthatjuk meg, hogy szinte töretlen fejlődés látható a korszak egészét tekintve, a korabeli véleményekkel összhangban kimondható, hogy ez a fejlődés csupán látszólagos. A számok a szomszédos megyék fejlődésének és a halálozási illetve születési arányok változásának fényében egészen mást megítélés alá esnek: hiába növekszik csekély mértékben a lakosság, a közegészségügyi és gazdasági viszonyok miatt a népességszám emelkedése kedvezőtlenebb, mint amit ideális körülmények között várhattunk volna.

 

 

Felhasznált irodalom

  • Heves vármegye alispáni jelentései 1869-1910, Eger, 1870-1911.
  • Eger c. hetilap 1869-1901.

 


[1] Eger város népesedési mozgalma 1876. évben. In.: Eger XVI. évf. (1877:11.)

[2] A táblázat az alispáni jelentések alapján készült

[3] Eger város népesedési mozgalma 1876. évben. In.: Eger XVI. évf. (1877:11.)

[4] Városi és megyei ügyek. In.: Eger VII. évf. (1869: 48.)

[5] Eger és Gyöngyös a népszámlálás tanúsága. In.: Eger 24. évf.  (1901:6.)