Mészáros Ádám: Romhány község lakosai mortalitásának alakulása és kiváltó okai a XIX. század második felétől a XX. század első negyedéig

 

Tanulmányunkban egy település, Romhány példáján keresztül mutatjuk be, hogy miképpen változott a halandóság aránya a XIX. század második felétől kezdve a XX. század első negyedéig. Azért erre az időszakra esett választásunk, mert a XIX. század második fele és a XX. század első negyede mind makrotörténeti, mind pedig mikrotörténeti szempontból kulcsfontosságú időszak volt, ugyanis számos nagy horderejű változás történt ekkor, ami a későbbi korszakra is jelentős hatást gyakorolt. Egy közösség halandósági mutatóit vizsgálva számos értékes információra bukkanhatunk. Sok esetben következtethetünk bizonyos járványok jelenlétére, vagy az életminőség javulására, illetve romlására, de a gyermekvállalás mértékére is. Ezek a jelenségek tanulmányunk során szépen kirajzolódnak. Munkánk során – ahol lehetőségünk adódott rá – összevetettük az országos, a vármegyei, illetve a települési halálozási statisztikákat, ezáltal megismerjük, hogy az egyes közigazgatási egységekben megfigyelhető folyamatok mennyiben egyeznek, vagy éppen térnek el egymástól. A vizsgált időszakban az ország, illetve a település népessége is általánosságban véve gyarapodott. Ezzel párhuzamosan a halandóság mértéke csökkenést mutatott, mely azonban nem tekinthető folyamatosnak, hiszen voltak olyan időszakok, amikor valamilyen ok miatt a mortalitás mértéke megugrott.

A pontosabb adatok érdekében szükségesnek mutatkozott, hogy a vizsgált korszakunkat kisebb periódusokra bontsuk. Mivel az 1866. előtti időszakról nem állnak rendelkezésünkre országos, illetve vármegyei halálozási statisztikák, így csak a községünkben elhaltak számát ismerjük az anyakönyvi bejegyzéseknek köszönhetően. Éppen ezért az első periódust 1850-1865. közötti időszakra tettük. Ebben a 16 esztendőben Romhány területén 852 haláleset történt, melynek eloszlása az egyes években elérő volt. Az átlagos halálozási szám évente 53 volt, melyet az 1851, 1853, 1854, 1857, 1858, 1861 és 1862 években haladta meg a halálozások száma.[1] Érdemes ezt összevetnünk a település lakosságszámával, mely az 1850-es népszámlálás szerint 1385 fő, az 1857-es népszámlálás szerint viszont már 1476 fő volt. Láthatjuk, hogy 7 esztendő alatt csaknem 100 fővel gyarapodott a község lélekszáma. A gyarapodás azonban nem állt meg, az 1869-es népszámlálás már 1674 lakosról számol be. Nógrád vármegye és Magyarország területén ugyancsak a népességszám gyarapodását figyelhetjük meg ebben az időszakban.[2] [3] A község lakosainak halálozási számát vizsgálva csökkenő tendenciát figyelhetünk meg, bár ennek mértéke csekély volt. Az 1850 és 1865 közötti években az elhaltak számánál megfigyelhetjük azt a szabályszerűséget, miszerint minden második évben az átlagosnál magasabb, illetve alacsonyabb volt a halandóság. Amennyiben két egymást követő évben az átlagosnál többen haltak meg, akkor azt rendszerint két alacsony mortalitású év követte. Ilyen volt például 1853-54, illetve 1855-56, valamint 1857-58, illetve 1859-60.

Az 1849-es kolerajárvány pusztítása után 1850-ben jelentősen – 68,3 %-kal – csökkent a halálesetek száma, majd 1851-re 59 %-os növekedést produkált. A növekedés okát az anyakönyvi bejegyzések pontatlansága miatt lehetetlen megállapítani, hiszen a halálesetek többségénél vagy nem szerepel a halál oka, vagy közönséges nyavalyát, vagy pedig természetes halált jegyeztek be. Néhány bejegyzés azonban árulkodó lehet, ugyanis május-június hónapokban szerepel 6 hurutos bejegyzés. Feltételezhető, hogy a hurut ennél több halálesetet okozott, ami hozzájárult a halálozási szám növekedéséhez. Az 1852-es évben ismét csökkenést figyelhetünk meg a halálozás terén, majd 1853-54. években újra növekvő tendenciát mutatott. Az 1852-es halálozási számhoz képest 1853-ban csaknem 31,2 %-kal, 1854-ben pedig az előző évhez képest 25,4 %-kal emelkedett a halálesetek száma. Ezeket az emelkedéseket feltételezésünk szerint különböző fertőző betegségek okozhatták, ugyanis 1853 végén találkozunk néhány, járvány által kiváltott halálesettel, viszont a konkrét betegség nincs megnevezve. 1854 második felében ugyancsak számos fertőző betegség volt jelen a községben, melyek közül az anyakönyvi bejegyzések skarlátról és himlőről tanúskodnak.[4] Valószínűleg a halálesetek növekedését ezek a betegségek okozhatták. 1855-ben és 1856-ban nagymértékű csökkenés tapasztalható, melynek oka, hogy az 1855-ös kolerajárvány Romhányt nem érintette, csupán a szomszédos Tereskén, Nándorban és Vadkerten szedett áldozatokat.[5] [6] Újabb növekedést 1857-ben figyelhetünk meg, amikor is 1856-hoz képest 110,3 %-kal, tehát több mint duplájával magasabb volt a halandóság mértéke. Ennek a kiugrásnak az okát részben azzal magyarázhatjuk, hogy 1857 novemberében és decemberében skarlát, köleshimlő és vereshimlő sanyargatta a község lakosait, részben pedig azzal, hogy 1856-ban rendkívül alacsony volt a halálozási szám – még a 30 főt sem érte el –, így logikus módon ez a depresszió a következő évben egyenlítődött ki. Az 1858-1860-ig terjedő időszakban folyamatos csökkenés volt jellemző, viszont ennek mértéke csekély volt, tehát nincsenek számottevő eltérések az egyes évek között. 1861-ben azonban ismét megugrott a halálesetek száma, a növekedés mértéke az 1860-as adathoz képest 28,6 % volt. Az anyakönyvi bejegyzések tanúsága szerint fertőző, járványos haláleset nem fordult elő a községben, csupán egyetlen vérhas általi halálesetről van tudomásunk. A növekedést tehát ebben az esetben is az előző évek csökkenő tendenciájával magyarázhatjuk, ugyanis az átlagon aluli halálozási szám ebben az évben egyenlítődött ki. Ezt követően 1865-ig ismét lassú, de folyamatos csökkenést figyelhetünk meg a halálozások terén.[7]

A halálozási statisztikák vizsgálatában mérföldkövet jelentett, hogy 1867-ben megkezdte működését a statisztikai szakosztály, majd 1871-ben az Országos Magyar Királyi Statistikai Hivatal. Ennek köszönhetően egyrészt pontosabb adatok állnak rendelkezésünkre, másrészt pedig lehetőségünk nyílik arra is, hogy a község halálozási rátáját összehasonlítsuk a vármegyei, illetve az országos halálozási rátával. Mivel az 1871-től évente kiadott statisztikai évkönyvek első kötete néhány évvel korábbra visszatekint, így 1866-tól kezdve van lehetőségünk összehasonlító elemzést végezni. Éppen ezért a következő periódus időhatárait 1866-1879 között határoztuk meg. Ebben az időszakban a községben 913 haláleset történt, az átlagos halálozás évente 65 fő volt. Ezt azonban az 1866, 1871, 1873, 1874-1876. években meghaladta a mortalitás mértéke.[8] [9] Az időszak egészét vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a halálozási tendencia stagnálást mutatott, illetve csak nagyon minimálisan csökkent. Ezzel párhuzamosan a település lakosságszáma is csökkent, ugyanis az 1869-es népszámlálás idején 1674 fő volt, ez 1880-ra 1639 főre apadt le. Ennek a csökkenésnek az okai között minden kétséget kizáróan megtalálható a magas halandóság, valamint a sorozatos természeti csapások miatt romló életszínvonal, amivel feltehetőleg egy bizonyos mértékű elvándorlás is együtt járt.[10] [11]

Jóval kiegyenlítettebb volt évente a halálozás mértéke Nógrád vármegyében, hiszen itt csak 1873-ban és 1875-ben haladta meg az átlagot.[12] Mást tapasztalhatunk viszont az országos halálozási statisztikában, ugyanis itt az 1871-1874 közötti években alakult átlagon felül a mortalitás mértéke.[13] Az 1866-1879 közötti időszak egészét nézve azonban mind az országos, mind pedig a vármegyei szinten – a községben tapasztaltaktól eltérően – növekedést figyelhetünk meg a halandóság terén.[14] A településen tapasztalható népességszám-csökkenés a vármegyére is jellemző volt, 1870 és 1880 között 198 000-ről 191 000-re esett vissza. Országos viszonylatban is csak szerény mértékű népességnövekedést figyelhetünk meg 1870 és 1880 között.[15]

Visszatérve községünk halálozási statisztikájának vizsgálatához, megállapíthatjuk, hogy 1865-höz képest 1866-ban 70,2 %-kal nőtt a halandóság mértéke, mely gyarapodás egyértelműen a községben uralgó kolerajárvány számlájára írható. 1866-1869 között viszont csökkenő tendenciát figyelhetünk meg.[16]

Eltér ettől a trendtől a vármegyei halálozási statisztika, ugyanis Nógrád vármegyében 1866-69 között stagnálást, illetve nagyon minimális növekedést tapasztalhatunk.[17] Az országos trend szintén eltérést mutat, ugyanis itt ingadozást figyelhetünk meg az egyes évek halálozási számai között. 1866-67-ben itt is csökkenés, 1867-68-ban minimális növekedés, majd 1868-69 között ismét csökkenés volt jellemző.[18]

Láthatjuk, hogy mind Romhányban, mind pedig Magyarországon az 1866-os halandóság magasabb mértékű volt, mint a következő években, melynek okaként az országban tomboló kolerajárványt nevezhetjük meg. Érdekes, hogy Nógrád vármegyében nem mutatható ki ilyen jelentős mértékű eltérés 1866 és a következő évek között, feltételezhetően azért, mert megyei szinten a kolera kisebb pusztítást végzett, csak néhány településen jelentkezett. Romhányban 1869-71 között a halálesetek számában növekedést figyelhetünk meg, majd 1872-ben csökkenést. 1870-ben a 21,4 %-os növekedés azzal magyarázható, hogy a korábbi évek csökkenő tendenciája itt egyenlítődött ki, viszont az 1871-ben történt – 1870-hez képest 39,2 %-os – emelkedést a községben uralgó himlő, illetve vérhasjárvány okozta. Ha azonban az 1871-ben elhaltak közül figyelmen kívül hagyjuk a himlő és vérhas miatt elhaltakat, akkor megtudhatjuk az 1872-es csökkenés okát, ugyanis ebben az esetben 1871 és 1872. években stagnálna a halálozás mértéke, tehát a korábbi emelkedés oka egyértelműen a már említett járványok voltak.[19] A vármegye területén 1869-70-ben minimális csökkenést, majd 1870-1872 között szerény, de folyamatos növekedést figyelhetünk meg. A növekedés mértéke 1870-71 között csupán 4,5 %-os volt, majd 1871-72-ben a 11,6 %-os aránnyal határozottabbá vált.[20] [21] Az országos trend nagyban hasonlít a Romhányban tapasztalthoz annyi különbséggel, hogy 1869-1872 között folyamatos növekedés volt jellemző, tehát 1872-ben sem figyelhetünk meg csökkenést. 1869-70 között csupán 5 %-os, 1870-71 között 20 %-os, 1871-72 között pedig 8,4 %-os volt az emelkedés mértéke.[22] [23] Azt, hogy a vármegyében és az országban folyamatos emelkedés volt jellemző a halálozás terén, azzal magyarázhatjuk, hogy a kolera már 1872-ben is szedett áldozatokat, míg Romhányban csak 1873 májusában tört ki.[24] Az 1873-as esztendő kulcsfontosságú volt mind Romhány, mind Nógrád vármegye, mind pedig az egész ország népesedése szempontjából, ugyanis ekkor söpört végig az országon az egyik legnagyobb kolerajárvány, melyhez váltóláz is társult. Romhányban 1872-73 között 74,5 %-os növekedést tapasztalhatunk.[25] Jóval dinamikusabb volt a halálozási szám emelkedése a vármegyében, ugyanis itt 1872-höz képest 1873-ra 177 %-kal ugrott meg a halálesetek száma.[26] Országos viszonylatban ez a növekedés csekélyebb mértékű, mintegy 50,6 % volt.[27] Láthatjuk tehát, hogy Nógrád vármegye, illetve Magyarország szempontjából a kolera, illetve a váltóláz jelentős hatást gyakorolt a halálozási statisztikára. Romhány azonban speciális helyzetben volt, ugyanis itt a kolera egyetlen halálesetet sem okozott, a halálesetek száma mégis ugrásszerűen megnőtt.[28] [29] Ennek feltételezett oka a váltóláz volt. 1874-ben mindenhol általános csökkenés figyelhető meg a halálozási statisztikában, azonban a csökkenés mértéke nem mindenhol volt hasonló. Romhányban 1873-hoz képest 27,2 %-os csökkenést tapasztalhatunk, a vármegyében 62,2 %-ost, a teljes országra nézve pedig 34,6 %-ost.[30] [31] [32] Látható tehát, hogy Nógrád vármegye, illetve a teljes ország esetében a csökkenés során 1874-re nagyságrendileg az 1872-es szintre zuhant a halálozások száma. Romhány esetében azonban csak szerényebb csökkenés következett be, így 1874-ben 27,1 %-kal volt magasabb a halandóság mértéke, mint 1872-ben. Ennek okát azonban az anyakönyvi bejegyzések pontatlansága miatt sajnos teljes bizonyossággal nem állapíthatjuk meg.[33] Az viszont árulkodó tény lehet, hogy 1874-ben Nógrád vármegye 180 községében váltóláz-járvány uralgott, amely 215 halálesetet okozott, tehát elképzelhető, hogy Romhányban még ebben az évben is ez okozta a magasabb halálozást.[34] Az 1870-es évek második felében a községi, a vármegyei és az országos halálozási számok alakulásánál nem figyelhetünk meg párhuzamot. Míg Romhányban 1874-1879 között évente ingadozott a halálesetek száma, addig Nógrád vármegyében 1874-75 között növekedett, majd 1875-79 között lassan, de folyamatosan csökkent.[35] [36] Országos viszonylatban is ingadozást figyelhetünk meg, bár nem olyan nagymértékűt, mint Romhány esetében. Itt 1874 és 1876 között csökkenés, 1876-78 között lassú növekedés, majd 1878-79 között ismét enyhe csökkenés volt jellemző.[37] Községünkben 1874-hez képest 1875-re 9,5 %-kal csökkent a halandóság mértéke, majd 1876-ban 25 %-kal emelkedett. Ennek az emelkedésnek az okát részben a községben uralgó himlőjárványban kereshetjük. A következő évben a halálesetek száma 35,2 %-kal csökkent, majd 1878-ban újabb – 11 %-os – növekedést figyelhetünk meg, melyet többek között a tüdővész erősödése idézett elő.[38] Mint ahogy említettük, az országos viszonylatban – Romhánnyal ellentétben – 1876-ban csökkenés történt a halálesetek számát illetően, majd 1877-78-ban szerény emelkedést figyelhetünk meg.[39] Az országos halálozási szám 1877-78-as erősödéséhez kétségtelenül hozzájárult a torokgyík, a himlő, illetve a kanyaró járványos fellépése, bár ezek a járványok Nógrád vármegyét csak 1878-ban érintették kis mértékben.[40] [41] Az 1879-es esztendő viszont mind Romhány, mind Nógrád vármegye, mind pedig a teljes ország tekintetében csökkenést hozott a halálozási statisztikában. Romhány esetében 29,5 %-os csökkenést figyelhetünk meg.[42] Vármegyei és országos viszonylatban ennek a csökkenésnek mértéke azonban csekélyebb volt, melynek oka, hogy 1878-79-ben mind az országban, mind pedig a vármegyében a roncsoló toroklob, himlő, vörheny és kanyarójárvány pusztított, Romhányban viszont ezek a betegségek nem okoztak halálozást, ezért csökkenhetett itt nagyobb mértékben a halandóság.[43] [44] [45] Összességében véve elmondhatjuk, hogy mind az 1860-as, mind pedig az 1870-es évtized Romhányban kedvezően végződött a halálozások terén, ugyanis 1869-re az 1860-as, 1879-re pedig az 1870-es szint alá szállt a halandóság mértéke, s az adott évtizeden belül is az 1869-es, illetve az 1879-es esztendő rendelkezett a legkisebb mortalitással.

Az 1880-as évtized során mind a községben, mind a vármegyében, mind pedig az ország egészében csökkent a halálesetek száma az előző évtizedhez képest. Ezzel párhuzamosan a népességszám mindenhol emelkedést mutatott, községünkben 1880-ról 1890-re 1749 főre emelkedett a lélekszám, tehát 110 fővel gyarapodott.[46] A településen az 1880-as évek során 533 haláleset történt, évente átlagosan 53 ember hunyt el. Az elhaltak száma 1880-1882 között, valamint 1884 és 1888 években haladta meg az átlagot.[47] Láthatjuk ebből is, hogy az évtized második felében csökkenés jellemezte a halandóságot. A vármegyei halálozási statisztikát vizsgálva megállapíthatjuk, hogy az 1880-1882, valamint az 1885 és 1886 évek az átlagosnál magasabb mortalitással rendelkeztek.[48] Országos tekintetben szintén az 1880-1882 közötti időszakban, továbbá 1887-ben emelkedett a halálozási szám az átlagos fölé.[49] Az átlagos halálozási számot vizsgálva elmondhatjuk tehát, hogy az 1880-1882 közötti években, valamint az évtized közepén mindenhol magasabb volt a mortalitás mértéke.

A grafikont szemlélve elénk tárul, hogy 1880 és 1882 között nem változott számottevően a mortalitás mértéke egyik területen sem, csupán kisebb csökkenések és emelkedések figyelhetők meg. Romhányban a lassú emelkedést vélhetően a fertőző betegségek idézhették elő, ugyanis 1880-ban a himlő, a torokgyík és a hagymáz, 1881-ben ugyancsak a himlő és a torokgyík, 1882-ben pedig a torokgyík, a kanyaró, a vörheny, a vérhas és a hagymáz is szedett áldozatokat. Mindezek mellett az évtizeden belül ezekben az években volt a legmagasabb a tüdővészben elhaltak száma is.[50]

Nógrád vármegyében 1881-1882 években a himlő, a torokgyík, a kanyaró, és a vörheny szintén jelen volt, viszont számottevő változást nem okozott a halálozási statisztikában, mert míg az egyik betegség ereje csökkent, a másiké ugyanakkor nőtt. Éppen ezért vármegyei szinten csak nagyon minimális csökkenésről, illetve stagnálásról beszélhetünk.[51] Országos viszonylatban 1881-ben a himlő, a vörheny és a hastífusz kivételével mindegyik halálok ereje csökkenést mutatott. 1882-ben viszont a kanyaró, a vörheny, a torokgyík, illetve a görcsös halálesetek mutattak erősödést 1881-hez képest, így a mortalitás emelkedését ezek a halálokok idézték elő.  Az 1881-es csökkenés, illetve az 1882-es kiemelkedés okát főként a fertőző betegségek arányának változásaiban kell keresnünk.[52] Az 1883-as évben általános csökkenést tapasztalhatunk a halálozások terén. Romhányban 36,8 %-os zuhanást figyelhetünk meg 1882-höz képest.[53] A vármegyében és az országban az esés mértéke szolidabb volt, előbbinél 8,2 %, utóbbinál pedig 9,7 % volt az apadás mértéke.[54] [55] A halálozási ráta zuhanásának oka minden esetben a ragályos betegségek enyhülése, illetve megszűnése volt.[56] Romhányban csupán a hörghurut, a torokgyík, a tüdővész és a hastífusz volt jelen csekély áldozatszámmal, de ezek közül az előző évhez képest csak a hörghurut mutatott erősödést.[57] A településsel párhuzamosan a vármegyében is jelentősen csökkent a fertőző betegségek áldozatainak száma, legnagyobb mértékben a vörheny veszített erejéből.[58] Országos viszonylatban csupán a veleszületett gyengeség, a görcsök, a tüdővész, a tüdőlob és a bélhurut szedett több áldozatot, mint 1882-ben, tehát a járványt okozó fertőző betegségek itt is csökkentek.[59] A grafikont vizsgálva láthatjuk, hogy 1884-től már eltér egymástól a 3 trendvonal. Romhány esetében az előző évhez képest emelkedést, a vármegye és az ország tekintetében azonban csökkenést figyelhetünk meg. Településünkön az emelkedés okaként egyértelműen az 1884 őszén uralgó hökhurut és hörghurutjárványt nevezhetjük meg, de az emelkedéshez hozzájárulhatott a görcsös halálesetek megszaporodása, illetve az is, hogy az 1883-as év mortalitása mélyen az átlag alatti volt.[60] [61] A vármegye és az ország tekintetében a ragályos kórságok erejének további gyengülése okozta a halálozási szám csökkenését. Ezek közül az országban csak a vérhas, a tüdővész, a tüdőlob, a bélhurut és a hökhurut, a vármegyében pedig a himlő és a kanyaró mutatott némi erősödést az előző évhez képest.[62] Az 1885-ös esztendőben az 1884-ben tapasztaltaknak fordítottja történt, Romhányban csökkenést, a vármegyében és az országban pedig növekedést tapasztalhatunk. A halálesetek szaporodásának mértéke a vármegyében különösen magas volt, ugyanis 23,7 %-kal haltak meg többen az előző évhez képest.[63] Az 1885-ös változások okát szintén a ragályos betegségek alakulásában kereshetjük. Településünkön fertőző betegség egyáltalán nem fordult elő, leszámítva az igencsak megerősödő tüdővészt, illetve az egyetlen hagymázos halálesetet.[64] A vármegyében és az országban azonban nagymértékben emelkedett a himlő és kanyaró okozta halálesetek száma, kisebb mértékben pedig a hökhurut, a tüdőlob és a veleszületett gyengeség áldozatainak száma is nőtt. Ehhez még társult az is, hogy az országban megszaporodtak a vérhas általi halálesetek is. Ezeknek köszönhetően tehát az országban és a vármegyében is emelkedett a halálesetek száma.[65] 1886-ban mindenhol emelkedés volt jellemző, bár a vármegye és az ország tekintetében csak nagyon minimálisan. Romhányban a halálesetek számát a januárban uralgó vörheny-, illetve kanyarójárvány emelte meg, de növekedést mutatott a veleszületett gyengeségben elhaltak száma is.[66] Hasonló okokból nőtt a vármegyei és az országos halálozási szám is. Az előző évhez képest a vármegyében nagymértékben erősödött a himlő, illetve a vörheny mortalitása, a kanyaróé viszont csökkent. Országos viszonylatban szintén erősödést mutatott a himlő, a vörheny, a torokgyík és a kanyaró, de nagyobb dimenziót nyert a veleszületett gyengeség, a tüdővész és a bélhurut mortalitása is. A halálozási szám emelkedéséhez hozzájárult még a több mint 1000 áldozatot követelő kolerajárvány is.[67] A grafikonról leolvashatjuk, hogy az 1887-es évben szintén eltér egymástól a halálozások számának trendje, ugyanis településünkön és a vármegyében csökkenés, az országban pedig emelkedés volt jellemző. A csökkenés mértéke a községben 36,5 %, a vármegyében 10,4 % volt, tehát jelentősnek mondhatjuk, melynek oka egyértelműen a ragályos betegségek megfogyatkozása volt.[68] [69] Romhányban ugyanis csak egyetlen gümőkóros, illetve himlős áldozat volt az évben, erősödést csupán a bélhurut mutatott. A nagymértékű csökkenést tehát a tüdővész okozta halálozás jelentős zuhanásával, illetve a járványos betegségek megszűnésével magyarázhatjuk.[70] Nógrád vármegyében ugyancsak csökkent a fertőző betegségek áldozatainak száma, az előző évhez képest csak a vörheny mutatott többletet.[71] Országos viszonylatban az emelkedés oka szintén a járványos betegségekben keresendő, ugyanis jelentősen megnőtt 1886-hoz képest a himlős, a kanyarós, a vörhenyes, valamint a vérhas általi halálesetek száma.[72] Az 1887-es trend 1888 folyamán megfordult, Romhányban 82 %-os növekedést, a vármegyében és az országban viszont 4 illetve 5 %-os csökkenést hozott a halálozások terén.[73] [74] [75] Mivel a községben ragályos betegségek csak kismértékben szedték áldozataikat, a veleszületett gyengeségben elhaltak száma pedig jelentősen megnőtt 1887-hez képest, így a halálozási szám megemelkedéséért az újszülöttek magasabb halandóságát okolhatjuk. A halálesetek megszaporodásához hozzájárult még emellett az is, hogy jelentékenyen emelkedett a gümőkóros, a tüdőlobos, illetve a vízkóros halálozások száma.[76] A vármegyében, bár a torokgyík, a kanyaró és a vérhas erősödést mutatott, mégis csökkent a halandóság mértéke, melynek oka az lehet, hogy más betegségekben, mint például aggkórban, veleszületett gyengeségben kevesebben haltak el, így a fertőző betegségek nem tudták emelni a halálozási számot. Az ország területén viszont csökkentek a fertőző betegségek általi halálesetek, ami a halálozások számának apadásában mutatkozott meg.[77] A grafikonról leolvashatjuk, hogy az évtized utolsó évében, 1889-ben településünkön és az országban egyaránt apadt a mortalitás mértéke, azonban a vármegyében erősödést mutatott. Romhányban a csökkenés annak volt köszönhető, hogy kevesebben haltak el veleszületett gyengeségben, tüdőgyulladásban, illetve vízkór következtében, de a hökhurut és a tüdővész kivételével ragályos kór sem tizedelte a lakosságot.[78] Összegezve elmondható, hogy az országos, a vármegyei és községi szinten az 1880-as évtized egyaránt kedvezően végződött a halálozások terén, hiszen a csökkenő tendenciának köszönhetően 1889-re az 1880-as szint alá csökkent a halandóság mértéke.

A XIX. század utolsó évtizedében településünkön 532 haláleset történt, ami csupán eggyel volt kevesebb a korábbi évtizedhez képest. Éppen ezért az évi átlagos halálozási szám nem változott, ugyanúgy 53 maradt. Az évtized évein belül azonban az 1890, az 1893-1895, illetve az 1898-1899 években emelkedett az átlagos fölé a halálesetek száma. Az évtized egészét vizsgálva ugyancsak csökkenő tendenciát figyelhetünk meg a mortalitásban, azonban ennek mértéke jóval kisebb volt, mint az 1880-as évtizedben, tehát közelebb volt a stagnáló színvonalhoz.[79] [80] [81] Ettől eltérően alakult a községben a lakosságszám, 1890 és 1900 között 73 fővel gyarapodott, de ez a gyarapodás is szerényebb volt, mint amit az előző évtizedben tapasztaltunk.[82] Nógrád vármegyében ugyancsak csökkenő tendenciát mutatott a halandóság, melynek mértéke jóval nagyobb volt, mint amit településünk esetében tapasztaltunk. A vármegyében az 1890-1893, 1895 és 1899 esztendőkben haladta meg a mortalitás mértéke az átlagot.[83] [84] Országos viszonylatban az átlagos halálozási szám alakulása némileg hasonlított a vármegyeire, annyi különbséggel, hogy itt csak 1890-1893 között szárnyalta túl a mortalitás mértéke az évi átlagot, illetve a csökkenő tendencia itt is jól megfigyelhető.[85] [86] Összességében véve láthatjuk, hogy az 1890 és az 1893-as évek mindhárom területen kimagasló mortalitást mutattak, a vármegyei és községi szinten azonban az 1895. és 1899. év is ide sorolható.

 

MA3

Az 1890-es éveken belüli halálozási szám változásait szemléltető grafikonon láthatjuk, hogy a község, a vármegye és az ország területén eltérően alakult a mortalitás aránya. Romhányban az évtized közepén, illetve a végén kiemelkedést figyelhetünk meg. Országos viszonylatban az 1892-es kiugrást követően folyamatos csökkenés, majd stagnálás volt jellemző. A vármegye területén azonban már nem figyelhetünk meg ilyen szabályszerűséget, ugyanis az 1892-es kiemelkedést követően 1895-ben, illetve az évtized végén ismét megugrik a halálozási szám. Hogy ezeket a kiemelkedéseket mi idézhette elő, arra a következőkben keressük a magyarázatot.

Romhányban 1890-re 38,6 %-kal növekedett a mortalitás mértéke, melynek oka főként abban rejlik, hogy 1889-ben rendkívül alacsony volt a halálozási szám, így ez a következő évben egyenlítődött ki. Ehhez társult még, hogy a hökhurut, illetve a tüdővész kivételével az összes betegség áldozatainak száma erősödött, legnagyobb mértékben az aggkórban, a tüdőlobban és a görcsökben elhaltaké.[87] Vármegyei és országos szinten is erősödött a mortalitás mértéke 1889-hez képest, viszont ennek okairól sajnos nem rendelkezünk adatokkal.[88] 1891-ben a három területen eltérően alakult a halálozási trend. Nógrád vármegyében és Magyarországon 1890-hez képest emelkedett, Romhányban azonban 32,7 %-kal csökkent.[89] [90] Ennek előidézője, hogy a községben csaknem minden halálozási ok veszített erejéből, legnagyobb mértékben a görcsök, a bélhurut és a gümőkór.[91] Vármegyei és országos téren azonban továbbra sem rendelkezünk közegészségügyi adatokkal. Az 1892-es esztendő mind a községben, mind a vármegyében, mind pedig az országban növekvő halálozási tendenciát mutatott. Ennek mértéke a vármegyében és az országban hasonló volt – az előbbiben 6, az utóbbiban 4 % ­– viszont a községben jóval meredekebb, mintegy 27 % volt.[92] [93] Az emelkedés legfőbb oka mindenhol a torokgyíkjárvány volt, de a kanyaró és a vérhas is szedte áldozatait.[94] [95] [96] Az 1893-as évben a vármegyében és az országban csökkenést, a községben azonban további emelkedést tapasztalhatunk.[97] [98] Az országos és a vármegyei csökkenést az idézte elő, hogy a torokgyík és a hökhurut aránya nagymértékben csökkent, melyhez más betegségek erejének lankadása is társult.[99] [100] Romhányban szintén csökkent a torokgyík aránya, viszont ugyanakkora mértékben növekedett a tüdőgyulladásé. Mindemellett az aggkór, a kanyaró és a vérhas kivételével az összes halálozási ok erősödést mutatott, a tüdőlob mellett különösen a veleszületett gyengeség, a gümőkór és a bélhurut.[101] Éppen ezért a községben nem tudott csökkenni a halálozások száma. 1894-ben ez a trend tovább folytatódott, Romhányban további emelkedés, a vármegyében és az országban pedig további csökkenés volt jellemző.[102] [103] Településünkön a mintegy 1,6 %-os emelkedést azzal magyarázhatjuk, hogy 1893-hoz képest sok halálozási ok stagnálást mutatott, viszont a község lakosait 1894-ben vörhenyjárvány is meglátogatta, illetve az aggkór és a szívbetegségek is több áldozatot szedtek. Az évtized közepétől, 1895-től kezdve Romhányban is csökkenő tendenciát vett fel a halálozások száma, mely 1897-ig tartott. 1894-hez képest 1895-re csupán a hörghurut, a tüdőgyulladás és a gümőkór mutatott erősödést, 1896 és 1897-es években pedig a járványos betegségek – néhány torokgyíkos és hagymázos esetet kivéve – elkerülték a települést, s ez eredményezhette a halálozási szám csökkenését. 1897-re csupán az aggkori végelgyengülés, illetve a veleszületett gyengeség mutatott számottevő erősödést. [104] [105] Országos viszonylatban, ahol a csökkenő tendencia 1893-tól tartott, a halálozási szám lassú, de folyamatos apadását az okozhatta, hogy bár sok halálozási ok aránya erősödött 1895-97 között, nagy kiugrásokat és bezökkenéseket nem figyelhetünk meg.[106] [107] Nógrád vármegyében ilyen csökkenő tendencia nem figyelhető meg, ugyanis 1895-ben csaknem 3%-kal emelkedett a halálesetek száma 1894-hez képest.[108] Ezt a kiugrást vélhetően a himlő, a hastífusz, illetve a gümőkór számottevő emelkedése idézhette elő.[109] 1896-97-ben itt is csökkenő tendenciát vett fel a halálozások száma, ugyanis 1896-ra többek között csökkent a gümőkór halálozási aránya, 1897-re pedig az összes halálozási ok gyengülést mutatott.[110] 1898-ra a csökkenő tendenciák mindenhol megtörtek, a község, a vármegye és az ország területén egyaránt növekedett a mortalitás mértéke.[111] [112] A vármegye és az ország tekintetében az emelkedést főként a vörheny és a kanyaró idézte elő, Romhányban azonban ezek a betegségek nem szedtek áldozatokat.[113] Itt az emelkedést a gümőkór, a hörghurut, a szamárhurut, illetve a tüdőgyulladás pusztításával magyarázhatjuk.[114] Az 1899-es esztendőben a község és a vármegye területén további emelkedést tapasztalhatunk, országos viszonylatban viszont újra csökkenni kezdett a halálozási szám.[115] [116] Romhányban a magasabb halandóságot a hörghurut, az agyhártyagyulladás, a bélhurut, a torokgyík és az aggkóros halálesetek számának növekedésével magyarázhatjuk.[117] A vármegyében ennél jóval nagyobb volt az emelkedés mértéke 1898-hoz képest, melyet az okozott, hogy a vérhas és a szamárhurut kivételével az összes halálozási ok erősödést mutatott. Legnagyobb mértékben a torokgyík, a kanyaró és a vörheny áldozatainak száma ugrott meg.[118] Összességében véve elmondhatjuk, hogy a községben és a vármegyében az évtized a halálozások számának tekintetében kedvezőtlenül zárult, ugyanis Romhányban 1899-re a halálozási szám kis híján visszatért az 1890-es szintre, a vármegyében pedig meg is haladta azt. A halandóság tendenciája azonban – mint korábban említettük – más képet mutatott, ugyanis az évtized folyamán a községben szerény mértékben, a vármegyében azonban számottevően csökkent.

A XX. század első évtizedében minden vizsgált közigazgatási szinten kedvezőtlenül alakult a halandóság mértéke. Az 1900-as években Romhányban összesen 478 haláleset történt, amely egyenlőtlenül oszlott el az egyes évek között. Az átlagos halálozási szám évente 48 fő volt, ezt az értéket azonban 1901, 1903, illetve az 1905-1907 közötti években meghaladta a mortalitás mértéke. Kevesebb haláleset történt tehát az évtizedben, mint az 1890-es évek során, valamint az éves átlagos halálozási szám is alacsonyabb volt. A halandóság tendenciája azonban 1900 és 1909 között emelkedést mutatott.[119] Gyarapodást mutatott a község lélekszáma is, ugyanis az 1910-es népszámlálás adatai szerint 1962 fő volt.[120] 1900-hoz képest tehát 140 fővel nőtt, melyet részben a vasút megépítése után a településre költöző vasutas családoknak köszönhetünk. A vármegye tekintetében még erősebb növekedést figyelhetünk meg, mint településünkön. Az átlagon felüli mortalitású évek 1903, 1905, 1907 és 1909 voltak. Az országos trend ehhez nagyon hasonlóan alakult, itt is növekvő tendenciát figyelhetünk meg, s az átlagosnál többen az 1902, 1905, 1907 és 1909 esztendőkben haltak.[121] A községet, a vármegyét és az országot összevetve elmondhatjuk, hogy az 1905-ös és az 1907-es évek voltak azok, amelyek mindhárom esetben kiemelkedő halálozási számmal rendelkeztek.

Településünkön az évtized első évére, 1900-ra 23,4 %-kal csökkent a halandóság mértéke 1899-hez képest. Ennek a csökkenésnek oka főként a hörghurut, az aggkór, illetve az agyhártyagyulladás gyengülésében rejlik. Igaz ugyan, hogy 1900-ban jelen volt a községben a kanyaró, illetve a bélhurut is több áldozatot szedett, de a halálozási szám mindezek ellenére csökkent, ugyanis 1899-ben jóval több embert ragadott magával az aggkori végelgyengülés. Nógrád vármegyében szintén csökkenést figyelhetünk meg, hiszen az összes halálozási ok ereje enyhülést mutatott.[122] [123] Országos viszonylatban azonban stagnálás volt jellemző.[124]

A XX. század első évében Romhányban ismét emelkedést tapasztalhatunk a halálozások terén, 1900-ról 1901-re 17 %-kal nőtt a halálesetek száma. Ennek okát a községben uralgó

MA4

influenzajárványban, illetve az ehhez kapcsolódó tüdőgyulladásban kereshetjük. Ehhez társult még a szamárhurut, illetve a görcsös halálesetek szaporodása is.[125] Ugyanebben az évben a vármegyében és az országban közel azonos arányú csökkenés volt jellemző, melyet 1902-re növekedés követett. Ennek a növekedésnek a mértéke az országos viszonylatban nagyobb volt, mint a vármegyeiben. Az országos halálozási szám emelkedéséért a vörheny, a kanyaró, a tüdőgyulladás, a gyermekek hasmenése és a szamárhurut tehető elsősorban felelőssé, de erősödött a hólyagos himlő és a vérhas mortalitása is.[126] A vármegyére vonatkozó halálozási statisztika erősödését túlnyomórészt szintén a kanyaró és a vörheny, valamint a torokgyík idézte elő.[127] A járványok mellett a növekedésben szerepe volt a születésszám emelkedésének is, hiszen ez értelemszerűen magával hozta a magasabb gyermekhalálozást is.[128] Romhányban 1902-ben másként alakult a halálozási trend, itt 36,4 %-os zuhanást figyelhetünk meg 1901-hez képest, pedig a születésszám itt is jócskán emelkedett. A községet sújtó vörheny és kanyarójárvány dacára a mortalitás csökkenését az influenza, a szamárhurut, illetve a tüdőlob megszűnése, illetve csökkenése okozta.[129] Az 1903-as év során a községben és a vármegyében egyaránt emelkedett a halálozási szám, az országban viszont veszített erejéből. Az emelkedés mértéke Romhányban 40, a vármegyében viszont csak 10 %-os volt. Az országos halálozási szám csökkenésében szerepet játszott egyrészt az, hogy a vörheny, a torokgyík, a hastífusz és a gümőkór kivételével szinte az összes halálozási ok aránya csökkent az előző évhez képet, másrészt pedig, hogy a születések száma is erősen visszaesett, tehát értelemszerűen a gyermekhalandóság mértéke is apadt. Ezt bizonyítja, hogy 1902-höz képest visszaesett a veleszületett gyengeségben és a görcsökben elhaltak aránya is.[130] A zuhanás mértéke azonban mégsem volt jelentős, mivel az előző évben kitört járványos betegségek – a kanyaró és a szamárhurut kivételével – még mindig tartották magukat, sőt erősödtek.[131] Nógrád vármegyében a további emelkedést főként a gümőkór, a vörheny, a kanyaró és a szamárhurut idézte elő.[132] Községünk haláleseteit megvizsgálva megtudhatjuk, hogy a 40 %-os emelkedésben jelentős szerepe volt az 1902-ből áthúzódó vörhenyjárványnak, valamint az 1903 őszén uralgó hastífusznak. Mindezek mellett kisebb-nagyobb mértékben szinte az összes halálok aránya erősödött.[133] Az 1904-es esztendő rendkívül kedvező volt mind Romhány, mind a vármegye, mind pedig az ország halálozási számának tekintetében. Ez a depresszió az előző évhez hasonlóan szintén a születésszám, illetve a gyermekhalálozás csökkenésével, továbbá a járványos betegségek apadásával magyarázható. Országos tekintetben az 1903-as évhez képest csak a gümőkór, a veleszületett gyengeség, a görcsök, illetve Nógrád vármegyében a gümőkór, a gyermekek hasmenése és a hastífusz áldozatainak aránya emelkedett.[134] [135] Az 1904-ben tapasztalható csökkenést 1905-ben általános növekedés követte, Romhányban 55,8 %-kal, Nógrád vármegyében 17,9 %-kal, Magyarországon pedig 12,7 %-kal emelkedett a halandóság mértéke. Országos viszonylatban az emelkedést főként a fertőző betegségek erősödése idézte elő, úgymint a gümőkór, a tüdőgyulladás, a kanyaró, a szamárhurut, a vérhas, a gyermekek hasmenése, illetve a hastífusz.[136] Nógrád vármegyében hasonló okai voltak a növekedésnek, itt is nagyobb pusztítást végzett a gümőkór, a torokgyík, a kanyaró, illetve a hastífusz, mint 1904-ben.[137] Romhányban az emelkedést a születésszám gyarapodása mellett túlnyomórészt a gyomor- és bélhurut, a hörghurut, valamint a ránggörcsös halálesetek okozták, de nagyobb mértékben emelkedett az aggkórban elhaltak száma is.[138] Ezt a nagymértékű, általános növekedést a vármegyében és az országban 1906 évben visszaesés követte, Romhány esetében azonban továbbra is maradt a növekvő tendencia, 1905-höz képest 1906-ra 9,4 %-kal emelkedett a mortalitás mértéke. A halálesetek számának növekedéséért a tüdőgyulladás, a szamárhurut, illetve a gyomor- és bélhurut okolható, bár utóbbinak aránya 1905-höz képest csökkent.[139] Országos viszonylatban a kanyaró, a szamárhurut, a görcsök, a veleszületett gyengeség és a tüdőgyulladás erősödésének dacára csökkent a mortalitás mértéke, s ugyanezt tapasztalhatjuk Nógrád vármegyénél is, ahol növekedést csak a szamárhurutnál találhatunk.[140] [141] A diagramon láthatjuk, hogy 1906-1909 között a vármegyei és az országos halálozási arányok egyenletesen változnak, nincsenek nagy kiugrások az egyes évek között. Romhányban ez teljesen eltérően alakult az évtized második felében. 1907-ben itt kismértékű csökkenés volt jellemző, szemben a vármegyében és az országban tapasztalható szerény mértékű növekedéssel. Az országban a mortalitás mértékét a vörheny, a torokgyík, a szamárhurut, a vérhas, illetve a tüdő- és mellhártyalob emelték meg, Nógrád vármegyében a gümőkór, a kanyaró, a szamárhurut és a hastífusz okozta a növekedést.[142] [143] Romhányban a gümőkóros, aggkóros, a veleszületett gyengeség, illetve a görcsök általi halálesetek erősödése ellenére mégis csökkenés történt 1906-hoz képest, vélhetően azért, mert a fent említett járványos betegségek nem okoztak halálozást, továbbá a tüdőgyulladásos, a szamárhurutos és a gyomor-bélhurutos halálesetek száma is lecsökkent.[144] 1908-ban mindhárom esetben csökkenés történt a halálozási statisztikában. Országos viszonylatban 1907-hez képest csak a vörheny, a torokgyík és a tüdőgyulladás mortalitása mutatott erősödést, vármegyei tekintetben viszont csak a vörheny és a gyermekek hasmenése.[145] [146] Községünkben a csökkenést jórészt az aggkóros, a tüdővészes, a tüdőgyulladásos, a szívbetegségek, illetve a veleszületett gyengeség általi halálesetek arányának apadásával magyarázhatjuk.[147] A következő évben, 1909-ben ismét felborult a trend. Romhányban ebben az évben 8,3 %-os csökkenés figyelhető meg, a vármegyében és az országban viszont ezzel ellentétben emelkedett a halálesetek száma 1908-hoz képest. Az országos és a vármegyei emelkedést a születésszám növekvése, illetve az ezzel járó gyermekhalálozás erősödése idézte elő. Országos téren ezt bizonyítja a veleszületett gyengeségben elhaltak arányának növekedése. A fertőző betegségek közül az országos szinten emelkedett a gyermekek hasmenése, a vérhas és a hastífusz, vármegyei szinten pedig a vörheny, a kanyaró, a gyermekek hasmenése, a vérhas és a hastífusz áldozatainak száma, s ezek a tényezők is hozzájárultak az 1909-es halálozási szám növekedéséhez.[148] [149] Romhányban a gümőkóros, illetve a veleszületett gyengeség általi halálesetek további apadásával magyarázható a halálozási szám csökkenése, dacára annak, hogy 1908-hoz képest kis mértékben növekedett a gyomor- és bélhurutban, a tüdőgyulladásban, az aggkórban, illetve a görcsök következtében elhaltak száma.[150] A XX. század első évtizede tehát kedvezően végződött Romhányban a halálozások terén, ugyanis 1906-tól kezdve folyamatosan csökkenő tendenciát figyelhetünk meg, és 1909-re az 1900-as szint alá süllyedt a mortalitás.

Az 1910-es évekbeli halálozások jellemzőinek vizsgálatakor komoly nehézségekkel kellett szembesülnünk. Az évtizeden belül csak 1910-1918 között tudtuk egymáshoz viszonyítani a halálozási arányok változásait, ugyanis az 1919-es esztendőben az 1920-ban elszakított területeket már megszállás alatt tartották, így erről az évről adataink csak a trianoni Magyarország, illetve Burgenland területéről vannak. Arról tehát, hogy a történelmi Magyarország, illetve a történelmi Nógrád vármegye területén hogyan alakult – vagy alakult volna – a halandóság mértéke, sajnos nincsenek adataink, így nem tudjuk viszonyítani a korábbi évekhez képest. Romhányban 1910-1918 között 389 haláleset történt, melybe nem számítottuk bele a frontokon elesett, háborús áldozatokat. Az átlagos halálozási szám évente 43 fő volt, melyet 1911, 1913, 1915 és 1918 években haladta meg a halandóság mértéke.[151] Az évtized során a községben a lakosságszám és a halandóság tendenciája egyaránt növekedett, bár egyik sem olyan mértékben, mint azt az 1900-as évek során láttuk. A lakosságszám az 1920-as népszámlálás adatai szerint 2003 fő volt, amely 1910-hez képest 41-gyel gyarapodott.[152] Logikus módon a népességszámnak azonban csökkennie kellett volna a háború és a spanyolnátha okozta veszteségek miatt, azonban nem tudjuk, hogy a háború kezdetén, tehát 1914-ben mennyi volt a község lakosságszáma. Valószínűsíthetjük, hogy 1914-ben jóval meghaladta a lakosságszám az 1910-es értéket, s így 1914-hez viszonyítva 1920-ra már csökkenés figyelhető meg. A mortalitás tendenciáját vizsgálva az évtized egészében nagyon szerény mértékű növekedést figyelhetünk meg. Ez a szerény mértékű növekedés Nógrád vármegye tekintetében megfigyelhető, s itt az átlagosnál magasabb halandósággal az 1910, 1911, 1915 és 1918. évek rendelkeztek. Országos viszonylatban az átlagosnál magasabb mortalitású évek az 1911, 1914, 1915 és 1918 esztendők voltak, viszont a halandósági tendencia a településen és a vármegyében tapasztalttól eltérően szerény csökkenést mutatott.[153] Láthatjuk tehát, hogy ha Romhány községet, Nógrád vármegyét, illetve Magyarországot összevetjük, akkor az 1911, 1915 és az 1918 évek mindenhol átlagon felüli halálozást hoztak. A háborús években nem számítottuk bele a frontokon elesett katonák számát, így adataink a civil lakosság esetében értendők.

Az évtized egyes évein belül a halandóság mértéke eltérően alakult. A diagramot szemlélve láthatjuk, hogy Romhány esetében szinte minden évben ingadozott a halálozások száma, az egyik évben növekedett, a másikban pedig csökkent. Csupán 1915-1917 között figyelhetünk meg tartósabb csökkenést. Ezzel szemben Nógrád vármegye és Magyarország halálozási számának változásai kiegyenlítettebbek voltak. 1910 és 1914 között szinte alig tapasztalhatunk kiemelkedést, illetve bezökkenést. 1915 és 1918 között viszont ez a kiegyenlítettség megszűnt, a halálozások évenkénti alakulása rendszertelenné vált, de a vármegyei és az országos tendencia még ekkor is nagymértékben hasonlított egymásra.

1909-hez képest 1910-re általánosan csökkent a halandóság mértéke, akár Romhányt, akár Nógrád vármegyét, akár pedig Magyarországot vizsgáljuk. Az ország tekintetében a gyermekkori fertőző betegségek aránya erősödött 1909-hez képest.[154] Ennek ellenére azonban mégis csökkenést figyelhetünk meg a halálozások számában, melyet a születésszám apadásából

MA5

eredő csekély gyermekhalandóság segített elő. Ezt igazolja az a tény is, hogy 1910-ben kevesebben haltak el veleszületett gyengeségben, mint 1909-ben. Ezt a csökkenő tendenciát az 1910-ben a Duna vizének megfertőződése során kitört kolerajárvány sem tudta megtörni.[155] Nógrád vármegye esetében a halandóság csökkenése mögött ugyanezeket az okokat fedezhetjük fel, bár a kolera a vármegyét nem érintette, az előző évhez képest is csak a kanyaró aránya erősödött.[156] Romhányban főként a gümőkóros, valamint a görcsös halálesetek mutattak nagyobb mértékű csökkenést 1909-hez képest. A csökkenő tendencia dacára erősödött viszont a tüdőgyulladás általi halálesetek aránya.[157] Az 1910-ben tapasztalható csökkenést 1911-ben növekedés követte, Romhány esetében 1910-hez képest 35,5 %-kal, Nógrád vármegyében 0,9 %-kal, Magyarország esetében pedig 6,8 %-kal emelkedett a halálesetek száma. Ezt az emelkedést részben magyarázhatjuk azzal, hogy az 1910-es esztendő rendkívül kismértékű volt a halálozások terén, így az akkori alacsony halandóság 1911-ben egyenlítődött ki. Másrészt magyarázhatjuk a növekedést azzal is, hogy 1910-hez képest számottevően emelkedett a tüdőlobos, illetve a vörhenyes áldozatok aránya. A növekedéshez az is hozzájárult, hogy a többi halálozási ok stagnálást, vagy csak nagyon minimális csökkenést mutatott.[158] Nógrád vármegyében a szerény mértékű növekedést a gümőkór, a torokgyík, a hastífusz és a vérhas erősödése idézhette elő. Szerencsére a vármegyére továbbra sem terjedt át az 1910-ben kitört ázsiai kolerajárvány.[159] Romhányban az emelkedést az országhoz és a vármegyéhez hasonlóan az 1910-es alacsony halálozással, valamint a gümőkór nagymértékű erősödésével magyarázhatjuk. 1911-ben a gümőkóros áldozatok száma újra felemelkedett az 1909-es szintre. Vörheny, kanyaró és torokgyík által kiváltott haláleset a községben nem fordult elő, csupán még 8 tüdővizenyős halálesetről tudósít bennünket a község halotti anyakönyve, viszont ezeket a halálokokat pontosan nem ismerjük, mivel a felekezeti anyakönyv ugyanezeknél a haláleseteknél sokszor tüdővészként rögzítette a halál okát. Elképzelhető tehát, hogy a tüdővész nagyobb erősödést mutatott valójában, mint amiről az állami anyakönyv tudósít.[160] Az 1911-es emelkedést 1912-ben általános csökkenés követte a halálozások terén. Országos viszonylatban a szamárköhögés kivételével csökkent a gyermekfertőző betegségek áldozatainak száma 1911-hez képest. Növekedést csupán csak a gümőkórban, görcsökben, illetve veleszületett gyengeségben elhaltak mutattak.[161] Nógrád vármegyében a gümőkóros, vörhenyes, torokgyíkos halálesetek veszítettek erejükből, viszont a kanyaró és a szamárhurut erősödést mutatott.[162] 1912-ben Romhányban is okozott halálozást a szamárhurut, valamint a megyei trendtől eltérően a gümőkór is számottevő erősödést mutatott 1911-hez képest – amennyiben nem számítjuk oda a már említett tüdővizenyős eseteket. Mindehhez még a bélhurutos halálesetek megszaporodása is társult. Ennek ellenére 1912-ben a halálesetek száma 8,5 %-kal csökkent 1911-hez képest.[163] 1913-tól kezdve eltér egymástól a községi, a vármegyei és az országos trend. Romhányban és az országos viszonylatban 1913-ban emelkedés történt a halálozások terén 1912-höz képest. Nógrád vármegyében viszont 1911-től kezdve folyamatos csökkenést figyelhetünk meg, majd 1913-14 között stagnálást. Országos viszonylatban az 1913-as emelkedés részben a lakosságszám gyarapodásával magyarázható, részben pedig azzal, hogy a fertőző betegségek – a torokgyík és a gümőkór kivételével – az előző évihez képest nagyobb pusztítást végeztek.[164] [165] Romhányban az emelkedés okának a születésszám és így a gyermekhalandóság növekedését tekinthetjük, ugyanis az évtizeden belül 1913-ban született a legtöbb gyermek. Az országos trendhez hasonlóan itt is csökkent a gümőkóros halálesetek száma. A görcsök általi halálesetek, illetve a veleszületett gyengeségben elhaltak számának erősödése is igazolja azt a feltevésünket, hogy az 1913-as halandóság növekedését a magasabb születésszám hozta magával.[166] Nógrád vármegyében a fertőző betegségek gyengülésével magyarázható a halálozási szám apadása. 1912-höz képest a gümőkór, a torokgyík, a kanyaró és a hastífusz ereje csökkent. Csupán a vörhenynél tapasztalhatunk némi erősödést.[167] Az 1914-es halálozási arányok igen eltérően alakultak, ugyanis Romhányban csökkenést, a vármegyében stagnálást, az országos viszonylatban pedig emelkedést tapasztalhatunk. Az országos emelkedés minden kétséget kizáróan az I. világháború kitörésével hozható kapcsolatba, még annak ellenére is, hogy a hadi veszteségeket munkánk során figyelmen kívül hagytuk. A halálozási szám növekedését a háború következtében előállt hanyatló életszínvonal, a romló közegészségügyi és gazdasági viszonyok, illetve a szabadságolt katonák által behurcolt fertőző betegségek okozták, melyek főként a harcterekhez közel eső vármegyékben okoztak nagyobb gondot. A besorozások miatt előállt orvoshiány is éreztette hatását, ugyanis az orvosi felügyelet hiánya miatt a korábbi évek jellemző betegségei is erősödtek, mely alól csak a kanyaró, a vörheny, a szamárhurut, a hastífusz és a gümőkór képeztek kivételt.[168] [169] Nógrád vármegyében 1913-hoz képest csak a hastífusz és a gyermekek hasmenése mutatott szerényebb erősödést az áldozatok számában. Vélhetően ez okozhatta a stagnáló tendenciát.[170] Romhányban 1913-hoz képest 23 %-os csökkenést tapasztalhatunk a halálozások terén. Ennek a nagymértékű csökkenésnek oka abban rejlik, hogy 1914-ben kevesebb gyermek született, nyilván ezért a gyermekhalandóság is alacsonyabb lett. 1913-hoz képest csupán feleannyian haltak meg veleszületett gyengeségben, illetve görcsök következtében, de az országos és a vármegyei trendhez hasonlóan a községben is csökkent a gümőkóros halálesetek száma.[171] A háború első teljes évére, 1915-re minden területen növekedett a halandóság mértéke. Romhányban 17,5 %-kal, Nógrád vármegyében 11,2 %-kal, országos viszonylatban pedig 7,9 %-kal nőtt a mortalitás 1914-hez képest. Országos szinten a halálesetek ily mértékű emelkedését a folyamatosan zuhanó életszínvonallal, illetve a fokozatosan gyengülő szervezettel magyarázhatjuk, melyek nehezebben tudtak ellenállni a különféle betegségeknek. Ezt láthatjuk visszaköszönni abban, hogy szinte az összes fertőző betegség aránya 1915-ben erősödött az előző évhez képest – különösen igaz ez a gümőkórra, a tüdőlobra, a hastífuszra, a vörhenyre és a torokgyíkra.[172] [173] A vármegyében tapasztalható halandósági emelkedés okainak ugyanezeket nevezhetjük meg, ugyanis itt is emelkedett az összes ragályos betegség aránya 1914-hez képest. Legnagyobb arányban a gümőkór, a vörheny és a kanyaró áldozatainak száma nőtt.[174] Romhányban az 1915-ös halálozási szám kiugrásáért a tüdővész és a tüdőlob tehető felelőssé. Érdekes, hogy a tüdőgümőkórban elhaltak száma megegyezett az 1912-ben tapasztalttal, viszont a 1912-es év mégsem rendelkezett kiemelkedő halandósággal. Ennek oka abban rejlik, hogy míg 1912-ben főleg a gyermekeket tizedelő betegségek szedték áldozataikat, addig 1915-ben az aggkori végelgyengülés szerepel nagyobb számban a halálokok között, a gyermekbetegségek – mint például a bélhurut, a veleszületett gyengeség – viszont 1912-höz képest gyengültek. Ezt minden kétséget kizáróan a születésszám háború miatti csökkenésével magyarázhatjuk. Az aggkór és a tüdővész emelkedése viszont már képes volt kimagasló mortalitást produkálni.[175] Az 1915-ös halálozási szám kiemelkedését 1916-ban általános, és egyben nagyarányú csökkenés követte. Romhányban ennek mértéke 21,3 %, a vármegyében 18 %, az országban pedig 17,5 % volt. A csökkenő tendencia legfőbb előidézője az egyre alacsonyabb születésszám, és az ezzel járó csekély gyermekhalandóság volt. Az 1915-ben tomboló ragályos betegségek közül 1916-ra a kanyaró és a szamárhurut kivételével szinte mind veszített erejéből, nyilvánvalóan azért, mert ezek nagy része a gyermekkorúakat tizedelte. Mindezek mellett erősödött a gümőkórban és a tüdőlobban elhaltak aránya, mely ugyancsak az életszínvonal romlását tükrözi.[176] [177] Romhányban az országos viszonyokkal ellentétben a halandóság csökkenését legfőképpen a tüdővész gyengülése idézte elő.[178] Nógrád vármegyére vonatkozóan 1916-tól sajnos nincsenek adataink arról, hogy az egyes halálozási okok milyen arányban szedték áldozataikat, így a további években ennek vizsgálatára csak Magyarország és Romhány esetében van lehetőségünk. Az 1916-ban tapasztalható csökkenő tendencia folytatódott 1917-ben is annyi eltéréssel, hogy Nógrád vármegyében 1916-hoz képest nem csökkenést, hanem 3 %-os növekedést figyelhetünk meg. Országos viszonylatban a gümőkór, a vérhas, illetve a hastífusz kivételével az összes halálozási ok aránya csökkent 1916-hoz képest, vélhetően azért, mert a háború vége felé a mozgósítás egyre több embert érintett, így a lakosság számottevő része nem volt az országban, tehát esetleges elhalálozása nem a lakóhelyén, hanem a frontokon történt. Mindehhez hozzájárult az alacsony születésszám miatti alacsony gyermekhalandóság is, így tehát a gyermekkori fertőző betegségek is veszítettek erejükből.  A hastífusz, a vérhas és a gümőkór pedig az otthon maradt, nyomorgó lakosok sanyargatása miatt tudott erősödni.[179] Romhányban a csökkenést szintén a lakosság jelentős részének távollétével magyarázhatjuk. Ezt támasztja alá, hogy a gümőkórban és a veleszületett gyengeségben elhaltak száma jelentősen csökkent, az aggkórban elhaltaké viszont emelkedett, hiszen a születésszám alacsony volt, az életkörülmények viszont egyre jobban romlottak.[180] Igazán nagy változást a háború utolsó éve, 1918 hozott. Ebben az esztendőben mindenhol kiugróan magas lett a halálozási szám. Az emelkedés mértéke Romhányban 55,8 %, a vármegyében 21,6 %, az országban pedig 23 % volt. Ennek a nagyarányú emelkedésnek az oka mind a község, mind a vármegye, mind pedig az ország szempontjából a már 4. éve tartó háború okozta szegénység és nyomor, az életszínvonal folyamatos esése, a közegészségügyi viszonyok óriási zuhanása, valamint az addig ismeretlen spanyolnáthajárvány tombolása volt. Az országra nézve a spanyolnátha megjelenése mellett ugrásszerűen megemelkedett a tüdőgyulladásos áldozatok száma is, viszont az összes többi halálozási ok aránya csökkent 1917-hez képest. Ez a tény is kiválóan mutatja a spanyolinfluenza és a tüdőlob pusztító erejét.[181] [182] Romhányban a halálesetek növekedéséért ugyancsak a spanyolnáthajárvány, illetve a tüdőgyulladással szemben a tüdővész volt a felelős, mely kis híján elérte az 1915-ös szintet.[183] Ha az évtized egészét nézzük, megállapíthatjuk, hogy Romhány esetében kedvezően végződött, ugyanis 1919-ben csökkent a halálesetek száma, bár az 1910-es szintet még így is meghaladta.

Az I. világháború vége után zűrzavaros esztendők vártak az országra, ugyanis már 1919-ben az ország nagy része idegen megszállás alatt volt, majd az 1920-ban megkötött trianoni béke elvette az ország területének és lakosságának 2/3-át. Ez hatalmas változásokat eredményezett mind az ország, mind pedig Nógrád vármegye demográfiai viszonyainak terén. Romhányt azonban a békeszerződés nem érintette, ugyanis az új határt 25 kilométerrel északra, az Ipoly mentén húzták meg. Az időszak kutatásának másik nagy nehézsége a romhányi anyakönyvi bejegyzések nagyfokú pontatlanságában rejlik. A hivatalosnak elfogadott állami anyakönyv, és a római katolikus plébános által vezetett felekezeti anyakönyv bejegyzései számos ponton eltérést mutatnak. Sajnálatos módon a legtöbb pontatlanság a halált kiváltó okokat érinti, éppen ezért sok esetben a halálozási arányok változásának okára lehetetlen pontos magyarázatot adnunk. Munkánk során a hivatalos állami anyakönyvi bejegyzéseket vettük alapul, azonban az így kapott adatok mindenképpen csak tájékoztató, irányadó jellegűek. 1919 és 1924 között összesen 276 haláleset történt Romhányban, melyből kiszámolva az évi átlagos halálozást 46 főben állapíthatjuk meg. Ennél az 1920-as, az 1922-es és az 1924-es év rendelkezett magasabb mortalitással. A halandóság tendenciája tehát az 1920-as évek első felében kedvezőtlenül alakult, ugyanis meredek emelkedést mutat.[184]  Ezzel párhuzamosan a település lélekszáma is emelkedett, az 1930-as népszámlálás idején 2095 fő volt a község népessége. Ez az 1920-as adathoz képest 95 fővel emelkedett, mely növekvést az 1920-as évek második felének alacsony mortalitásával, valamint az 1924-ben létesült cserépkályhagyár miatti betelepülésekkel magyarázhatjuk. Ugyanis mindeközben a születésszám számottevően nem változott.[185] A vármegyei és az országos viszonylatban a halálozási számok a romhányitól eltérően oszlottak meg 1919 és 1924 között, az átlagos halálozási számtól csak az 1919-es, illetve az 1923-as esztendő maradt el, a többi évben meghaladta a mortalitás mértéke az átlagot. A halandósági tendencia a településhez hasonlóan itt is meredek emelkedést mutatott.[186] Összességében véve tehát elmondható, hogy az 1920-as, 1922-es, illetve az 1924-es esztendők mind az országban, mind a vármegyében, mind pedig településünkön magasabb halálozási számmal rendelkeztek. A mortalitás tendenciája pedig mindenhol emelkedést mutatott.

MA6

Az 1919-es év mindenhol alacsony halálozású volt, melynek okaként az 1918-as mortalitás kiemelkedését tekinthetjük. Romhányban a halálesetek többségét az előző évről áthúzódó spanyolnátha, a csökkenésnek induló tüdővész, illetve az erősödő tüdőgyulladás okozta. A veleszületett gyengeségben elhaltak száma is emelkedett, mely annak köszönhető, hogy a háború után ismét gyarapodni kezdett a születések száma, így tehát a gyermekhalandóságé is.[187] Országos viszonylatban a leggyakoribb halálokok a gümőkóron kívül az influenza, a tüdőlob, a szívbetegségek, a vérhas, illetve a hastífusz voltak, melyek még a világháború szülte nyomornak voltak következményei.[188] 1920-ra a halálozások száma mindenhol emelkedett 1919-hez képest. Romhányban az emelkedés mértéke 14,6 % volt, a vármegyében pedig 15,5 %. Ennél kisebb volt a növekedés mértéke az országos viszonylatban, itt csupán 7,8 %-kal haltak meg többen, mint 1919-ben. Ami a halált kiváltó okokat illeti, 1919-hez képest szinte az összes halálozási ok erősödést mutatott az országban. Ez alól csak a gümőkór, a szívbetegségek, a hastífusz, illetve a vérhas képezett kivételt.[189] Romhány esetében megállapíthatjuk, hogy a halálesetek megemelkedését 1920-ban jórészt a tüdőgyulladás okozta, mely főként az év első felében szedte áldozatait. Emellett 1920-ra megduzzadt az aggkori végkimerülésben, illetve a szívbetegségekben elhaltak száma is.[190] Az 1921-es évben már eltérnek egymástól a halálozási trendek. Romhányban 10,6 %-os csökkenést, a vármegyében 3,7 %-os emelkedést, országos viszonylatban pedig stagnálást tapasztalhatunk 1920-hoz képest. A stagnálás ellenére országos szinten növekedett a gyermekkori fertőző betegségek, valamint a tüdőlob, a vérhas és a hastífusz áldozatainak száma. Csökkenést mutattak viszont a gümőkór, az influenza, a veleszületett gyengeség és a görcsös halálesetek áldozatai.[191] Romhányban a csökkenés okát meghatározni az anyakönyvi bejegyzések pontatlansága miatt lehetetlen. Az állami anyakönyvi bejegyzések alapján a tüdőgyulladás, a tüdővész és az aggkór áldozatainak száma jelentősen lecsökkent. Az év során mindössze egyetlen halálesetet okozott az aggkori végkimerülés, és kettőt a veleszületett gyengeség, ami igen valószínűtlen, így az adatokat semmiképpen sem fogadhatjuk el hitelesnek. Ezzel szemben ugrásszerűen megnőtt a szívbénulásban, illetve a különféle szívbetegségekben elhaltak száma, ami szintén hitelességi kérdéseket vet fel.[192] 1922-ben a halálozási arányok Romhány és Magyarország esetében növekedést, a vármegye tekintetében azonban csökkenést mutatnak. Romhányban a növekedés mértéke 23,8 %, országos szinten azonban csak igen csekély, mindössze 1,9 % volt. Országos tekintetben az emelkedést feltehetőleg a gümőkór, illetve a szívbetegségek áldozatainak megszaporodása idézhette elő, de emellett többen haltak el tüdőgyulladásban és influenzában is, mint 1921-ben.[193] Romhány esetében az állami anyakönyv szerint 1921-hez képest ugrásszerűen megnőtt a tüdőgyulladásos áldozatok száma, de többen haltak el hashártyagyulladásban is, mint az előző esztendőben. A halálozási ráta emelkedését vélhetően ezek a betegségek idézhették elő, bár ebben az évben is igen jelentős az anyakönyvi bejegyzések pontatlansága, hiszen a népbetegségnek számító tüdővész egyáltalán nem okozott halálesetet, ellenben még mindig érthetetlenül kimagasló volt a szívbetegségekben elhaltak száma.[194] Az 1923-as esztendő mind Romhány, mind Nógrád vármegye, mind pedig Magyarország halálozási számának tekintetében csökkenést hozott. Romhányban a csökkenés mértéke 15,3%, Nógrád vármegyében – ahol a csökkenő tendencia 1921-től tartott – 9,5 %, Magyarországon pedig 8,1 % volt. Az országban a csökkenő tendencia feltételezhetően annak köszönhető, hogy a fertőző betegségek ereje gyengült 1922-höz képest, mely alól csak a gümőkór, a szívbetegségek, a vérhas és a gyermekek hasmenése képezett kivételt.[195] Romhányban a csökkenés pontos okát a korábbi évekhez hasonlóan 1923-ban sem lehet megállapítani. Az állami anyakönyvi bejegyzéseket vizsgálva 1922-höz képest lényegesen kevesebb szívbetegségek által kiváltott halálesetet találunk. A többi halálozási ok áldozatainak számában csak minimális változás történt, a hashártyagyulladásos halálozások száma csökkent, viszont jelentékenyebben nőtt a bélhurutban, a veleszületett gyengeségben és az aggkórban elhaltak száma.[196] Ezeket a tényezőket azonban nem fogadhatjuk el magyarázatként a csökkenő tendenciára a pontatlanságok miatt. Vizsgálódási korszakunk végpontján, 1924-ben mind a község, mind a vármegye, mind pedig az ország szempontjából a halálozási ráta növekedését figyelhetjük meg. Az emelkedés mértéke a község és a vármegye esetében közel azonos volt, az előbbinél 13,6 %-kal, utóbbinál pedig 11,2 %-kal haltak meg többen, mint 1923-ban. Jóval szerényebb volt ennél az országos halálozási szám szaporodása, itt 5,2 %-os volt a mortalitás erősödése. A halálozási szám növekedésének okát vizsgálva megállapíthatjuk, hogy az országos viszonylatban 1923-hoz képest növekedett a gümőkórban, a szívbetegségekben, az influenzában és tüdőgyulladásban elhaltak aránya. Stagnálást mutatott viszont a szamárhurut, a hastífusz, a kanyaró, illetve a gyermekek hasmenése.[197] Településünk halálozási okait vizsgálva szintén a korább említett pontatlanságokkal kell számolnunk, így egyértelmű magyarázatot a növekedésre sem adhatunk. Az anyakönyvi bejegyzéseket alapul véve 1923-hoz képest emelkedett a szívbetegségek, az aggkór, a hashártyalob, a daganatos betegségek és a gümőkór áldozatainak száma. Ezzel szemben azonban a tüdőgyulladás és a bélhurut halálozási aránya csökkenést mutatott.[198] Összességében véve elmondható, hogy vizsgálódási időszakunk végpontján a halandóság mértéke a településen meghaladta az 1920-as szintet, de a vármegyei és országos arány is csak kevéssel maradt el ettől. Ez azért is érdekes, hiszen joggal várnánk, hogy amint a háborútól egyre távolabb kerülünk az időben, a mortalitás mértéke egyre inkább csökken, hiszen a konszolidációnak köszönhetően a világégés szülte nyomor egyre mérséklődött, illetve a közegészségügyi viszonyok is egyre javultak. A konszolidáció azonban később éreztette hatását, így a javulás még váratott magára.

Tanulmányunk végéhez érve szükséges összegeznünk a vizsgálódásunk során kapott eredményeket. Láthattuk, hogy a mortalitás arányváltozásának hátterében különböző okok húzódtak meg, melyek ily módon tükröződtek vissza. Ilyenek voltak példának okáért az egyes járványok, a növekvő szegénység miatt az életszínvonal esése, a növekvő születésszám és az ezzel együtt járó növekvő gyermekhalandóság. Vizsgálódási időszakunk egészét nézve láthattuk, hogy a népesség alakulása emelkedő, a halandóság viszont csökkenő tendenciát mutatott. Ezt az állapotot ideálisnak is tekinthetjük, azonban ha kutatási időszakunkat kisebb szakaszokra bontjuk, borúsabb kép tárul elénk. Magyarország és Nógrád vármegye esetében 1866-1879 között a halálozási tendencia növekedett, majd az 1880-as évektől kezdve a XX. század elejéig csökkent. Az 1900-as évektől kezdve azonban ismét emelkedő tendenciát vett a halandóság, s ez a trend meg is maradt az 1920-as évek közepéig. Romhány esetében ehhez nagyon hasonlóan alakult a kép. Az 1866-1879 közötti időszakban az országtól és a vármegyétől eltérően stagnált, vagy nagyon minimálisan csökkent a halandóság. Az 1880-as évektől kezdve azonban ugyanazt a jelenséget tapasztalhattuk a községben is, mint a vármegye, illetve az ország egészében. Az 1866-1879 közötti krízist kétségkívül a nagy járványoknak – kolera, himlő, torokgyík – tulajdoníthatjuk, melyhez a sorozatos természeti csapások miatt elmélyült szegénység is társult. Az 1880-as években bekövetkező csökkenő tendencia a közegészségügy rendezésének, illetve a dualizmus konszolidációjának volt köszönhető. A XX. század elejére azonban a születésszám emelkedése magával hozta a gyermekhalandóság emelkedését is, melyben nagy szerep jutott a gyermekkor fertőző betegségeinek, úgymint a vörhenynek, kanyarónak, torokgyíknak, de ebben az időben tombolt a legnagyobb mértékben a tüdővész is. A problémát súlyosbította az 1910-es évek második felében zajló világháború, s a 4 éven át tartó öldöklés évekig elhúzódó szegénységet, nyomort szült, melynek hatása az 1920-as évek elején is érzékelhető volt. A XX. század első negyedében tehát az ország történetének alakulása szabott gátat a halandósági arány pozitív alakulásának. Lassú javulás majd csak a bethleni konszolidáció időszakában következett be, mely csak az 1920-as évek második felétől kezdte éreztetni hatását.

 

 

Bibliográfia

  • Dányi Dezső: Az 1850. és az 1857. évi népszámlálás. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1993.
  • J. Frater Zsuzsa: Az 1855. évi kolerajárvány Magyarországon. KSH Könyvtár és Dokumentációs Szolgálat – Országos Levéltár, Budapest, 1980.
  • Szomszéd András – Pálházy László: Magyarország Történeti Statisztikai Helységnévtára, 17. Nógrád megye. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 2000.
  • A Magyar Királyi Kormány 1900-1925. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentés és statisztikai évkönyv. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.T. Könyvnyomdája, Budapest, 1901-1928.
  • A Magyar Korona országaiban az 1881. év elején végrehajtott népszámlálás főbb eredményei megyék és községek szerint részletezve II. kötet. Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1882.
  • A Magyar Korona Országainak 1890 és 1891. évi népmozgalma. Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1893.
  • A Magyar Korona országainak 1900. évi népszámlálása I. A népesség általános leírása községenkint. Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1902.
  • A Magyar Szent Korona országainak 1910. évi népszámlálása I. A népesség főbb adatai községek és népesebb puszták, telepek szerint. Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1912.
  • Az 1920. évi népszámlálás I. A népesség főbb demográfiai adatai községek és népesebb puszták, telepek szerint. Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1923.
  • Az 1930. évi népszámlálás I. Demográfiai adatok községek és külterületi lakott helyek szerint. Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1932.
  • Magyar Statistikai Évkönyv 1872-1889. Országos Magyar Királyi Statistikai Hivatal, Budapest, 1874-1891.
  • Magyar Statisztikai Évkönyv. Új Folyam 1893-1899. Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1894-1900.
  • Nógrád Megyei Levéltár IV-409. 1. csomó. A kolerajárvány adatai községenként
  • Nógrád Megyei Levéltár XXXIII-1 a Romhány község állami halotti anyakönyvi másodpéldányai 1895–1924.
  • Váci Püspöki és Káptalani Levéltár/C. Plébániai Levéltár/Romhányi R. K. Plébánia iratai/Halotti anyakönyv 1847-1907.

 


[1] Váci Püspöki és Káptalani Levéltár (továbbiakban VPKL) C. Plébániai Levéltár Romhányi R. K. Plébánia iratai Halotti anyakönyv 1847-1873.

[2] dr. Dányi Dezső: Az 1850. és az 1857. évi népszámlálás. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1993.

[3] Szomszéd András–Pálházy László: Magyarország Történeti Statisztikai Helységnévtára, 17. Nógrád megye, Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 2000. 138. o.

[4] VPKL C. Plébániai Levéltár Romhányi R. K. Plébánia iratai Halotti anyakönyv 1847-1873.

[5] VPKL C. Plébániai Levéltár Romhányi R. K. Plébánia iratai Halotti anyakönyv 1847-1873.

[6] J. Frater Zsuzsa: Az 1855. évi kolerajárvány Magyarországon. KSH Könyvtár és Dokumentációs Szolgálat – Országos Levéltár, Budapest, 1980. 73-77. o.

[7] VPKL C. Plébániai Levéltár Romhányi R. K. Plébánia iratai Halotti anyakönyv 1847-1873.

[8] VPKL C. Plébániai Levéltár Romhányi R. K. Plébánia iratai Halotti anyakönyv 1847-1873.

[9] VPKL C. Plébániai Levéltár Romhányi R. K. Plébánia iratai Halotti anyakönyv 1874-1890.

[10] Szomszéd –Pálházy: i.m. 138. o.

[11] A Magyar Korona országaiban az 1881. év elején végrehajtott népszámlálás főbb eredményei megyék és községek szerint részletezve II. kötet. Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1882. 183. o.

[12] Magyar Statistikai Évkönyv 1872-1879. Országos Magyar Királyi Statistikai Hivatal, Budapest, 1874-1882.

[13] Magyar Statistikai Évkönyv 1872-1879. Országos Magyar Királyi Statistikai Hivatal, Budapest, 1874-1882.

[14] Magyar Statistikai Évkönyv 1872-1879. Országos Magyar Királyi Statistikai Hivatal, Budapest, 1874-1882.

[15] A Magyar Korona országaiban az 1881. év elején végrehajtott népszámlálás főbb eredményei megyék és községek szerint részletezve II. kötet. Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1882. 189. o.

[16] VPKL C. Plébániai Levéltár Romhányi R. K. Plébánia iratai Halotti anyakönyv 1847-1873.

[17] Magyar Statistikai Évkönyv 1872. Országos Magyar Királyi Statistikai Hivatal, Budapest, 1874. 52-53. o.

[18] Uo. 54-55. o.

[19] VPKL C. Plébániai Levéltár Romhányi R. K. Plébánia iratai Halotti anyakönyv 1847-1873.

[20] Magyar Statistikai Évkönyv 1872. Országos Magyar Királyi Statistikai Hivatal, Budapest, 1874. 52-53. o.

[21] Magyar Statistikai Évkönyv 1873. Országos Magyar Királyi Statistikai Hivatal, Budapest, 1875. 46. o.

[22] Magyar Statistikai Évkönyv 1872. Országos Magyar Királyi Statistikai Hivatal, Budapest, 1874. 54-55. o.

[23] Magyar Statistikai Évkönyv 1873. Országos Magyar Királyi Statistikai Hivatal, Budapest, 1875. 47. o.

[24] Nógrád Megyei Levéltár (továbbiakban: NML) IV-409. 1. csomó. A kolerajárvány adatai községenként

[25] VPKL C. Plébániai Levéltár Romhányi R. K. Plébánia iratai Halotti anyakönyv 1847-1873.

[26] Magyar Statistikai Évkönyv 1873. Országos Magyar Királyi Statistikai Hivatal, Budapest, 1875. 46. o.

[27] Uo. 47. o.

[28] NML IV-409. 1. csomó. A kolerajárvány adatai községenként

[29] VPKL C. Plébániai Levéltár Romhányi R. K. Plébánia iratai Halotti anyakönyv 1847-1873.

[30] VPKL C. Plébániai Levéltár Romhányi R. K. Plébánia iratai Halotti anyakönyv 1874-1890.

[31] Magyar Statistikai Évkönyv 1874. Országos Magyar Királyi Statistikai Hivatal, Budapest, 1876. 10. o.

[32] Uo. 10. o.

[33] VPKL C. Plébániai Levéltár Romhányi R. K. Plébánia iratai Halotti anyakönyv 1874-1890.

[34] Magyar Statistikai Évkönyv 1874. Országos Magyar Királyi Statistikai Hivatal, Budapest, 1876. 151. o.

[35] VPKL C. Plébániai Levéltár Romhányi R. K. Plébánia iratai Halotti anyakönyv 1874-1890.

[36] Magyar Statistikai Évkönyv 1874-1879. Országos Magyar Királyi Statistikai Hivatal, Budapest, 1876-1882.

[37] Magyar Statistikai Évkönyv 1874-1879. Országos Magyar Királyi Statistikai Hivatal, Budapest, 1876-1882.

[38] VPKL C. Plébániai Levéltár Romhányi R. K. Plébánia iratai Halotti anyakönyv 1874-1890.

[39] Magyar Statistikai Évkönyv 1876-1878. Országos Magyar Királyi Statistikai Hivatal, Budapest, 1879-1881.

[40] Magyar Statistikai Évkönyv 1877-1878. Országos Magyar Királyi Statistikai Hivatal, Budapest, 1879-1881.

[41] Magyar Statistikai Évkönyv 1878. Országos Magyar Királyi Statistikai Hivatal, Budapest, 1881. 24-25. o.

[42] VPKL C. Plébániai Levéltár Romhányi R. K. Plébánia iratai Halotti anyakönyv 1874-1890.

[43] Magyar Statistikai Évkönyv 1878-1879. Országos Magyar Királyi Statistikai Hivatal, Budapest, 1881-1882.

[44] Magyar Statistikai Évkönyv 1878-1879. Országos Magyar Királyi Statistikai Hivatal, Budapest, 1881-1882.

[45] VPKL C. Plébániai Levéltár Romhányi R. K. Plébánia iratai Halotti anyakönyv 1874-1890.

[46] Szomszéd–Pálházy: i.m. 138. o.

[47] VPKL C. Plébániai Levéltár Romhányi R. K. Plébánia iratai Halotti anyakönyv 1874-1890.

[48] Magyar Statistikai Évkönyv 1880-1889. Országos Magyar Királyi Statistikai Hivatal, Budapest, 1883-1891.

[49] Magyar Statistikai Évkönyv 1880-1889. Országos Magyar Királyi Statistikai Hivatal, Budapest, 1883-1891.

[50] VPKL C. Plébániai Levéltár Romhányi R. K. Plébánia iratai Halotti anyakönyv 1874-1890.

[51] Magyar Statistikai Évkönyv 1880-1882. Országos Magyar Királyi Statistikai Hivatal, Budapest, 1883-1884.

[52] Magyar Statistikai Évkönyv 1880-1882. Országos Magyar Királyi Statistikai Hivatal, Budapest, 1883-1884.

[53] VPKL C. Plébániai Levéltár Romhányi R. K. Plébánia iratai Halotti anyakönyv 1874-1890.

[54] Magyar Statistikai Évkönyv 1883. Országos Magyar Királyi Statistikai Hivatal, Budapest, 1886. 70. o.

[55] Magyar Statistikai Évkönyv 1883. Országos Magyar Királyi Statistikai Hivatal, Budapest, 1886. 106. o.

[56] Magyar Statistikai Évkönyv 1883. Országos Magyar Királyi Statistikai Hivatal, Budapest, 1886. 30-34. o.

[57] VPKL C. Plébániai Levéltár Romhányi R. K. Plébánia iratai Halotti anyakönyv 1874-1890.

[58] Magyar Statistikai Évkönyv 1883. Országos Magyar Királyi Statistikai Hivatal, Budapest, 1886. 30-34. o.

[59] Magyar Statistikai Évkönyv 1883. Országos Magyar Királyi Statistikai Hivatal, Budapest, 1886. 34. o.

[60] A hökhurut a szamárköhögés népi elnevezése, ezt az elnevezést tüntetik fel az anyakönyvekben. 

[61] VPKL C. Plébániai Levéltár Romhányi R. K. Plébánia iratai Halotti anyakönyv 1874-1890.

[62] Magyar Statistikai Évkönyv 1884. Országos Magyar Királyi Statistikai Hivatal, Budapest, 1887. 30-33. o.

[63] Magyar Statistikai Évkönyv 1885. Országos Magyar Királyi Statistikai Hivatal, Budapest, 1888. 70. o.

[64] VPKL C. Plébániai Levéltár Romhányi R. K. Plébánia iratai Halotti anyakönyv 1874-1890.

[65] Magyar Statistikai Évkönyv 1885. Országos Magyar Királyi Statistikai Hivatal, Budapest, 1888. 30-35. o.

[66] VPKL C. Plébániai Levéltár Romhányi R. K. Plébánia iratai Halotti anyakönyv 1874-1890.

[67] Magyar Statistikai Évkönyv 1886. Országos Magyar Királyi Statistikai Hivatal, Budapest, 1890. 30-35. o.

[68] VPKL C. Plébániai Levéltár Romhányi R. K. Plébánia iratai Halotti anyakönyv 1874-1890.

[69] Magyar Statistikai Évkönyv 1887. Országos Magyar Királyi Statistikai Hivatal, Budapest, 1890. 70. o.

[70] VPKL C. Plébániai Levéltár Romhányi R. K. Plébánia iratai Halotti anyakönyv 1874-1890.

[71] Magyar Statistikai Évkönyv 1887. Országos Magyar Királyi Statistikai Hivatal, Budapest, 1890. 30-35. o.

[72] Magyar Statistikai Évkönyv 1887. Országos Magyar Királyi Statistikai Hivatal, Budapest, 1890. 30-35. o.

[73] VPKL C. Plébániai Levéltár Romhányi R. K. Plébánia iratai Halotti anyakönyv 1874-1890.

[74] Magyar Statistikai Évkönyv 1888. Országos Magyar Királyi Statistikai Hivatal, Budapest, 1891. 70. o.

[75] Magyar Statistikai Évkönyv 1888. Országos Magyar Királyi Statistikai Hivatal, Budapest, 1891. 106. o.

[76] VPKL C. Plébániai Levéltár Romhányi R. K. Plébánia iratai Halotti anyakönyv 1874-1890.

[77] Magyar Statistikai Évkönyv 1888. Országos Magyar Királyi Statistikai Hivatal, Budapest, 1891. 32-37. o.

[78] VPKL C. Plébániai Levéltár Romhányi R. K. Plébánia iratai Halotti anyakönyv 1874-1890.

[79] VPKL C. Plébániai Levéltár Romhányi R. K. Plébánia iratai Halotti anyakönyv 1874-1890.

[80] VPKL C. Plébániai Levéltár Romhányi R. K. Plébánia iratai Halotti anyakönyv 1891-1907.

[81] NML Romhány község állami halotti anyakönyvi másodpéldányai 1895–1924. XXXIII-1 a

[82] A Magyar Korona országainak 1900. évi népszámlálása I. A népesség általános leírása községenkint II. rész. Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1902. 32-33. o.

[83] A Magyar Korona Országainak 1890 és 1891. évi népmozgalma. Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1893. 64-66. o.

[84] Magyar Statisztikai Évkönyv. Új Folyam 1893-1899. Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1894-1900.

[85] A Magyar Korona Országainak 1890 és 1891. évi népmozgalma. Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1893. 65-67. o.

[86] Magyar Statisztikai Évkönyv. Új Folyam 1893-1899. Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1894-1900.

[87] VPKL C. Plébániai Levéltár Romhányi R. K. Plébánia iratai Halotti anyakönyv 1874-1890.

[88] Az 1889-1891 közötti időszakban nem jelent meg statisztikai évkönyv, így ezen évek közegészségügyi viszonyairól nem rendelkezünk adatokkal.

[89] A Magyar Korona Országainak 1890 és 1891. évi népmozgalma. Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1893. 66-67. o.

[90] VPKL C. Plébániai Levéltár Romhányi R. K. Plébánia iratai Halotti anyakönyv 1891-1907.

[91] VPKL C. Plébániai Levéltár Romhányi R. K. Plébánia iratai Halotti anyakönyv 1891-1907.

[92] Magyar Statisztikai Évkönyv, Új folyam 1894. Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1895. 58-59. o.

[93] VPKL C. Plébániai Levéltár Romhányi R. K. Plébánia iratai Halotti anyakönyv 1891-1907.

[94] Magyar Statisztikai Évkönyv, Új folyam 1893. Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1894. 64-65. o.

[95] Magyar Statisztikai Évkönyv, Új folyam 1893. Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1894. 68. o.

[96] VPKL C. Plébániai Levéltár Romhányi R. K. Plébánia iratai Halotti anyakönyv 1891-1907.

[97] Magyar Statisztikai Évkönyv, Új folyam 1894. Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1895. 58-59. o.

[98] VPKL C. Plébániai Levéltár Romhányi R. K. Plébánia iratai Halotti anyakönyv 1891-1907.

[99] Magyar Statisztikai Évkönyv, Új folyam 1894. Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1895. 76-77. o.

[100] Magyar Statisztikai Évkönyv, Új folyam 1894. Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1895. 80. o.

[101] VPKL C. Plébániai Levéltár Romhányi R. K. Plébánia iratai Halotti anyakönyv 1891-1907.

[102] Magyar Statisztikai Évkönyv, Új folyam 1895. Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1896. 57-58. o.

[103] VPKL C. Plébániai Levéltár Romhányi R. K. Plébánia iratai Halotti anyakönyv 1891-1907.

[104] VPKL C. Plébániai Levéltár Romhányi R. K. Plébánia iratai Halotti anyakönyv 1891-1907.

[105] NML Romhány község állami halotti anyakönyvi másodpéldányai 1895–1924. XXXIII-1 a

[106] Magyar Statisztikai Évkönyv, Új folyam 1896. Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1897. 88. o.

[107] Magyar Statisztikai Évkönyv, Új folyam 1897. Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1898. 62. o.

[108] Magyar Statisztikai Évkönyv, Új folyam 1895. Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1896. 57. o.

[109] Magyar Statisztikai Évkönyv, Új folyam 1895. Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1896. 82-83. o.

[110] Magyar Statisztikai Évkönyv, Új folyam 1896-1897. Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1897-1898.

[111] Magyar Statisztikai Évkönyv, Új folyam 1898. Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1899. 23-24. o

[112] NML Romhány község állami halotti anyakönyvi másodpéldányai 1895–1924. XXXIII-1 a

[113] Magyar Statisztikai Évkönyv, Új folyam 1898. Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1899. 35-36. o.

[114] NML Romhány község állami halotti anyakönyvi másodpéldányai 1895–1924. XXXIII-1 a

[115] Magyar Statisztikai Évkönyv, Új folyam 1899. Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1900. 23-24. o.

[116] NML Romhány község állami halotti anyakönyvi másodpéldányai 1895–1924. XXXIII-1 a

[117] NML Romhány község állami halotti anyakönyvi másodpéldányai 1895–1924. XXXIII-1 a

[118]  Magyar Statisztikai Évkönyv, Új folyam 1899. Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1900. 47. o.

[119]  NML Romhány község állami halotti anyakönyvi másodpéldányai 1895–1924. XXXIII-1 a

[120] A Magyar Szent Korona országainak 1910. évi népszámlálása I. A népesség főbb adatai községek és népesebb puszták, telepek szerint II. rész. Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1912. 126-127.

[121] Statisztikai évkönyv. In: A Magyar Királyi Kormány 1900-1909. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentés és statisztikai évkönyv. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.T. Könyvnyomdája, Budapest, 1901-1910.

[122] Statisztikai évkönyv. In: A Magyar Királyi Kormány 1900. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentés és statisztikai évkönyv. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.T. Könyvnyomdája, Budapest, 1901. 366. o.

[123] Statisztikai évkönyv. In: A Magyar Királyi Kormány 1900. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentés és statisztikai évkönyv. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.T. Könyvnyomdája, Budapest, 1901. 387. o.

[124] Statisztikai évkönyv. In: A Magyar Királyi Kormány 1900. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentés és statisztikai évkönyv. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.T. Könyvnyomdája, Budapest, 1901. 367. o.

[125] NML Romhány község állami halotti anyakönyvi másodpéldányai 1895–1924. XXXIII-1 a

[126] Statisztikai évkönyv. In: A Magyar Királyi Kormány 1902. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentés és statisztikai évkönyv. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.T. Könyvnyomdája, Budapest, 1904. 65. o.

[127] Uo. 67. o.

[128] Az ország közállapotai. In: A Magyar Királyi Kormány 1902. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentés és statisztikai évkönyv. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.T. Könyvnyomdája, Budapest, 1904. 217. o.

[129]  NML Romhány község állami halotti anyakönyvi másodpéldányai 1895–1924. XXXIII-1 a

[130] Statisztikai évkönyv. In.: A Magyar Királyi Kormány 1903. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentés és statisztikai évkönyv. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.T. Könyvnyomdája, Budapest, 1904. 60. o.

[131] Az ország közállapotai. In.: A Magyar Királyi Kormány 1903. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentés és statisztikai évkönyv. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.T. Könyvnyomdája, Budapest, 1904. 195.196. o.

[132] Statisztikai évkönyv. In.: A Magyar Királyi Kormány 1903. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentés és statisztikai évkönyv. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.T. Könyvnyomdája, Budapest, 1904. 62. o.

[133] NML Romhány község állami halotti anyakönyvi másodpéldányai 1895–1924. XXXIII-1 a

[134] Statisztikai évkönyv. In.: A Magyar Királyi Kormány 1904. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentés és statisztikai évkönyv. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.T. Könyvnyomdája, Budapest, 1905. 60. o.

[135] Statisztikai évkönyv. In.: A Magyar Királyi Kormány 1904. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentés és statisztikai évkönyv. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.T. Könyvnyomdája, Budapest, 1905. 62. o.

[136] Statisztikai évkönyv. In.: A Magyar Királyi Kormány 1905. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentés és statisztikai évkönyv. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.T. Könyvnyomdája, Budapest, 1906. 42. o.

[137] Statisztikai évkönyv. In.: A Magyar Királyi Kormány 1905. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentés és statisztikai évkönyv. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.T. Könyvnyomdája, Budapest, 1906. 44. o.

[138] NML Romhány község állami halotti anyakönyvi másodpéldányai 1895–1924. XXXIII-1 a

[139] NML Romhány község állami halotti anyakönyvi másodpéldányai 1895–1924. XXXIII-1 a

[140] Statisztikai évkönyv. In.: A Magyar Királyi Kormány 1906. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentés és statisztikai évkönyv. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.T. Könyvnyomdája, Budapest, 1907. 53. o.

[141] Statisztikai évkönyv. In.: A Magyar Királyi Kormány 1906. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentés és statisztikai évkönyv. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.T. Könyvnyomdája, Budapest, 1907. 55. o.

[142] Statisztikai évkönyv. In.: A Magyar Királyi Kormány 1907. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentés és statisztikai évkönyv. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.T. Könyvnyomdája, Budapest, 1909. 53. o.

[143] Statisztikai évkönyv. In.: A Magyar Királyi Kormány 1907. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentés és statisztikai évkönyv. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.T. Könyvnyomdája, Budapest, 1909. 55. o.

[144] NML Romhány község állami halotti anyakönyvi másodpéldányai 1895–1924. XXXIII-1 a

[145] Statisztikai évkönyv. In.: A Magyar Királyi Kormány 1908. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentés és statisztikai évkönyv. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.T. Könyvnyomdája, Budapest, 1909. 53. o.

[146] Statisztikai évkönyv. In.: A Magyar Királyi Kormány 1908. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentés és statisztikai évkönyv. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.T. Könyvnyomdája, Budapest, 1909. 55. o.

[147]  NML Romhány község állami halotti anyakönyvi másodpéldányai 1895–1924. XXXIII-1 a

[148] Statisztikai évkönyv. In.: A Magyar Királyi Kormány 1909. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentés és statisztikai évkönyv. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.T. Könyvnyomdája, Budapest, 1910. 53. o.

[149] Statisztikai évkönyv. In.: A Magyar Királyi Kormány 1909. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentés és statisztikai évkönyv. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.T. Könyvnyomdája, Budapest, 1910. 55. o.

[150]  NML Romhány község állami halotti anyakönyvi másodpéldányai 1895–1924. XXXIII-1 a

[151]  NML Romhány község állami halotti anyakönyvi másodpéldányai 1895–1924. XXXIII-1 a

[152] Az 1920. évi népszámlálás I. A népesség főbb demográfiai adatai községek és népesebb puszták, telepek szerint II. rész. Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1923. 76-77. o.

[153] Statisztikai évkönyv. In: A Magyar Királyi Kormány 1910-1918. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentés és statisztikai évkönyv. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.T. Könyvnyomdája, Budapest, 1911-1924.

[154] Statisztikai évkönyv. In.: A Magyar Királyi Kormány 1910. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentés és statisztikai évkönyv. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.T. Könyvnyomdája, Budapest, 1911. 43. o.

[155] Az ország közállapotai. In.: A Magyar Királyi Kormány 1910. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentés és statisztikai évkönyv. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.T. Könyvnyomdája, Budapest, 1911. 223-226. o.

[156] Statisztikai évkönyv. In.: A Magyar Királyi Kormány 1910. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentés és statisztikai évkönyv. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.T. Könyvnyomdája, Budapest, 1911. 45. o.

[157] NML Romhány község állami halotti anyakönyvi másodpéldányai 1895–1924. XXXIII-1 a

[158] Statisztikai évkönyv. In.: A Magyar Királyi Kormány 1911. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentés és statisztikai évkönyv. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.T. Könyvnyomdája, Budapest, 1912. 47. o.

[159] Uo. 49. o.

[160] NML Romhány község állami halotti anyakönyvi másodpéldányai 1895–1924. XXXIII-1 a

[161] Statisztikai évkönyv. In.: A Magyar Királyi Kormány 1912. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentés és statisztikai évkönyv. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.T. Könyvnyomdája, Budapest, 1914. 56. o.

[162] Uo. 50. o.

[163] NML Romhány község állami halotti anyakönyvi másodpéldányai 1895–1924. XXXIII-1 a

[164] Az ország közállapotai. In.: A Magyar Királyi Kormány 1913. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentés és statisztikai évkönyv. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.T. Könyvnyomdája, Budapest, 1915. 228. o.

[165] Statisztikai évkönyv. In.: A Magyar Királyi Kormány 1913. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentés és statisztikai évkönyv. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.T. Könyvnyomdája, Budapest, 1915. 50. o.

[166] NML Romhány község állami halotti anyakönyvi másodpéldányai 1895–1924. XXXIII-1 a

[167] Statisztikai évkönyv. In.: A Magyar Királyi Kormány 1913. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentés és statisztikai évkönyv. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.T. Könyvnyomdája, Budapest, 1915. 45. o.

[168]  Az ország közállapotai. In.: A Magyar Királyi Kormány 1914. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentés és statisztikai évkönyv. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.T. Könyvnyomdája, Budapest, 1916. 241-242. o.

[169]  Statisztikai évkönyv. In.: A Magyar Királyi Kormány 1914. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentés és statisztikai évkönyv. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.T. Könyvnyomdája, Budapest, 1916. 46. o.

[170]  Uo. 42. o.

[171]  NML Romhány község állami halotti anyakönyvi másodpéldányai 1895–1924. XXXIII-1 a

[172] Az ország közállapotai. In.: A Magyar Királyi Kormány 1915-1918. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentés és statisztikai évkönyv. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.T. Könyvnyomdája, Budapest, 1924. 199-200. o.

[173] Statisztikai évkönyv. In.: A Magyar Királyi Kormány 1915-1918. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentés és statisztikai évkönyv. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.T. Könyvnyomdája, Budapest, 1924. 46. o.

[174]  Uo. 42. o.

[175]  NML Romhány község állami halotti anyakönyvi másodpéldányai 1895–1924. XXXIII-1 a

[176] Az ország közállapotai. In.: A Magyar Királyi Kormány 1915-1918. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentés és statisztikai évkönyv. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.T. Könyvnyomdája, Budapest, 1924. 199. o.

[177] Statisztikai évkönyv. In.: A Magyar Királyi Kormány 1915-1918. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentés és statisztikai évkönyv. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.T. Könyvnyomdája, Budapest, 1924. 26. o.

[178]  NML Romhány község állami halotti anyakönyvi másodpéldányai 1895–1924. XXXIII-1 a

[179] Statisztikai évkönyv. In.: A Magyar Királyi Kormány 1915-1918. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentés és statisztikai évkönyv. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.T. Könyvnyomdája, Budapest, 1924. 26. o.

[180] NML Romhány község állami halotti anyakönyvi másodpéldányai 1895–1924. XXXIII-1 a

[181] Az ország közállapotai. In.: A Magyar Királyi Kormány 1915-1918. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentés és statisztikai évkönyv. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.T. Könyvnyomdája, Budapest, 1924. 201. o.

[182] Statisztikai évkönyv. In.: A Magyar Királyi Kormány 1915-1918. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentés és statisztikai évkönyv. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.T. Könyvnyomdája, Budapest, 1924. 26. o.

[183]  NML Romhány község állami halotti anyakönyvi másodpéldányai 1895–1924. XXXIII-1 a

[184]  NML Romhány község állami halotti anyakönyvi másodpéldányai 1895–1924. XXXIII-1 a

[185] Az 1930. évi népszámlálás I. Demográfiai adatok községek és külterületi lakott helyek szerint II. rész. Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1932. 67 o.

[186] Statisztikai évkönyv. In.: A Magyar Királyi Kormány 1919-1922. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentés és statisztikai évkönyv. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.T. Könyvnyomdája, Budapest, 1926. 31-33. o.

[187]  NML Romhány község állami halotti anyakönyvi másodpéldányai 1895–1924. XXXIII-1 a

[188] Statisztikai évkönyv. In.: A Magyar Királyi Kormány 1919-1922. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentés és statisztikai évkönyv. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.T. Könyvnyomdája, Budapest, 1926. 33-34. o.

[189] Statisztikai évkönyv. In.: A Magyar Királyi Kormány 1919-1922. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentés és statisztikai évkönyv. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.T. Könyvnyomdája, Budapest, 1926. 33-34. o.

[190]  NML Romhány község állami halotti anyakönyvi másodpéldányai 1895–1924. XXXIII-1 a

[191] Statisztikai évkönyv. In.: A Magyar Királyi Kormány 1919-1922. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentés és statisztikai évkönyv. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.T. Könyvnyomdája, Budapest, 1926. 33-34. o.

[192]  NML Romhány község állami halotti anyakönyvi másodpéldányai 1895–1924. XXXIII-1 a

[193] Statisztikai évkönyv. In.: A Magyar Királyi Kormány 1919-1922. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentés és statisztikai évkönyv. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.T. Könyvnyomdája, Budapest, 1926. 33-34. o.

[194]  NML Romhány község állami halotti anyakönyvi másodpéldányai 1895–1924. XXXIII-1 a

[195] Statisztikai évkönyv. In.: A Magyar Királyi Kormány 1923-1925. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentés és statisztikai évkönyv. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.T. Könyvnyomdája, Budapest, 1928. 39-41. o.

[196]  NML Romhány község állami halotti anyakönyvi másodpéldányai 1895–1924. XXXIII-1 a

[197] Statisztikai évkönyv. In.: A Magyar Királyi Kormány 1923-1925. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentés és statisztikai évkönyv. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.T. Könyvnyomdája, Budapest, 1928. 39-41. o.

[198]  NML Romhány község állami halotti anyakönyvi másodpéldányai 1895–1924. XXXIII-1 a