Az állami polgári fiúiskola alapítása és működésének kezdeti időszaka Pásztón

Gortva János: Az állami polgári fiúiskola alapítása és működésének kezdeti időszaka Pásztón

Pásztón 1892-ben merült fel egy polgári jellegű iskola létrehozásának gondolata, s ennek a gondolatnak különös aktualitást ad, hogy 1894-ben az iskola engedélyt is kapott, illetve 1895-ben megkezdődött a polgári jellegű oktatás a községben. Egy intézmény megalapítása természetesen minden esetben nagyon komoly döntés, hiszen vállalni kell a vele járó anyagi terheket és biztosítani kell a hosszú távú működés feltételeit. Pontosan ez jelentette a problémát Pásztó esetében is. A tanulmány célja, hogy az állami polgári fiúiskola megalapításának körülményeit és az intézmény kezdeti időszakának fontosabb eseményeit mutassa be. Egy olyan épület történetének első perceibe tekinthetünk be ezáltal, amely 120 esztendeje oktatási célokat szolgál. Természetes dolog, hogy 120 év alatt számtalan formában, számtalan néven és feladattal, de mindvégig iskolaként működött, tehát könnyen kimondható, hogy a hosszú távú működést sikerült biztosítani.

Ahhoz azonban, hogy a polgári iskola megalapításának igényét és értelmét jobban megértsük, feltétlenül szükséges az is, hogy egy pillantást vessünk a pásztói oktatásügy korábbi időszakára, egészen pontosan kezdeteire. Igen korai időre helyezi az iskolák feltételezett jelenlétét Soós Imre, aki abból indul ki, hogy Pásztón iskola létezésére utal egyéb körülmények között az, hogy az 1332/37. évi tizedjegyzék szerint két pap volt a plébánián.[1] Tekintettel arra, hogy erre vonatkozó biztos forrásaink nincsenek, ez csak feltételezés. Biztos azonban, hogy Pásztón már egészen régi időktől fogva beszélhetünk iskoláztatásról, hiszen biztosan adatolható az iskolamester jelenléte 1428-ban, ugyanis Pásztói Jakab végrendeletében egy lovat hagy az iskolamesterre.[2] 1529-ből származik egy közlés, amely egy bizonyos Mihály iskolamestert említ Pásztón, aki igen jó mester hírében állt.[3] Az iskoláknak tehát jelentős múltja van Pásztón, e tanulmánynak azonban nem célja, hogy a pásztói iskolázás teljes történetét felvázolja, ezért csak a legrövidebben célszerű megemlíteni, hogy Pásztón az elemi iskolázás egészen 1910-ig felekezeti kézben volt. Egy római katolikus és egy izraelita felekezeti iskolával rendelkezett eddig a település.[4] Tudjuk azt is, hogy a filoxérajárvány az iskolákat is súlyosan érintette a XIX. század utolsó évtizedeiben, mert folyamatosan csökkent az iskolaadó összege, így a fenntartás egyre nehezebbé vált, sőt, az is felmerült, hogy a római katolikus iskola fenntarthatatlanná válik.[5]

A bevezető gondolatokból látszik tehát, hogy az iskolaügy már régóta fontos volt a településen, de a XIX. század végén egyáltalán nem volt jó az oktatás helyzete. 1892. november 10-én azonban mégis a képviselő-testület elé kerül egy javaslat, amely szerint polgári iskolát kell alapítani. Joggal merül fel a kérdés, hogy miért gondolkodnak egy polgári jellegű iskola létrehozásában akkor, amikor a település rossz anyagi helyzetben van és még a felekezeti iskolákat is a megszűnés veszélye fenyegeti. A választ Halász Ferenc királyi tanfelügyelő javaslata azonban meg is adja erre a kérdésre. A tisztségviselő ugyanis felhívja a pásztói képviselők figyelmét arra, hogy a település lakosságszáma 5000 fő felett van, ilyen módon törvényi kötelezettsége is egy polgári jellegű iskola fenntartása, tehát a döntés tulajdonképpen annak elkerülését szolgálná, hogy Pásztót hátrány érje a törvényes kötelezettség megszegése miatt. A tanfelügyelő kitér arra is, hogy a község pozitív döntése esetén joggal lehet számítani állami támogatásra is, tehát fontos, hogy időben döntsenek az iskola felállításáról.[6] A javaslat jelentőségét az mutatja leginkább, ha áttekintjük Heves vármegye oktatásának helyzetét az adott tanévben. Szerencsénkre részletes jelentéssel rendelkezünk a vármegye oktatásának helyzetéről. Ebből a jelentésből megtudhatjuk, hogy Heves vármegyében teljesen hiányzik a polgári iskolai intézményrendszer, sőt az állam az elemi iskolák fenntartásában is alig vállal részt, jórészt felekezeti kézben van az oktatás. Az 1891/92-es tanévben nyílt meg az első polgári leányiskola Egerben, előtte csak felekezeti iskolák léteztek a vármegyében. 1892-ben Pásztó, Hatvan és Tiszafüred kezdeményezi a polgári fiúiskolák létrehozását, Gyöngyös pedig a polgári lányiskolát.[7] Ebből látszik, hogy Pásztó a vármegyében az elsők között kezdeményezte a polgári iskola alapítását. A képviselők hosszas vita után úgy döntöttek tehát, hogy vállalják a polgári fiúiskola létrehozását, érdemes megvizsgálni, hogy mit is határoztak el egészen pontosan. A határozat igen részletes, így kiválóan rekonstruálható, hogy milyen tervekkel számolt a képviselő-testület. Egyhangú döntésük értelmében az 1894/95-ös tanévre vállalják az iskolaépület megszerzését, felállítását és bebútorozását. A tervek szerint az épület négy tanteremből, egy rajzteremből, egy természettani és egy természetrajzi szertárból, valamint egy tanári tanácskozó és egy igazgatói szobából állna. Emellett helyet kapna benne két szolgálati lakás is az igazgató és az iskolaszolga részére. Az igazgatói lakás két szobából, egy konyhából és egy kamrából állna; az iskolaszolga lakása kisebb lenne, a konyha és a kamra mellett csupán egy szoba állna a rendelkezésére. Természetesen az iskolaépület és a szolgálati lakások rendelkeznének emellett minden szükséges melléképülettel a megfelelő számban és méretben, ezeket azonban a határozat nem részletezi. A képviselők rendelkeznek arról is, hogy az iskola bútorzatát és évi 10 öl felvágott és beszállított tűzifát biztosítanak a működéshez. Döntésükkel felkérik az egri érseket, hogy adományozza a városnak az ún. Szérűskertet, hogy itt épülhessen fel az iskola épülete, egyben létrehoznak egy bizottságot minden szükséges intézkedés megtételére.[8]

A pásztói képviselők 1892-ben hozott határozata után évekig kellett várni az illetékes miniszter válaszára az iskola alapításával kapcsolatban, végül 1894. július 13-án megszületett a miniszteri leirat, amelynek száma 24.552. Maga a leirat ismereteink szerint nem maradt fenn, de szerencsére a pásztói képviselő-testület 1894. szeptember 17-én tartott ülésén teljes terjedelmében ismertették azt. A leirat szerint a miniszter engedélyezi az iskola létrehozását, ám nagyon komoly feltételeket támaszt. Elsőként azt kell megemlíteni, hogy az alapítási engedély megadásának feltétele az, hogy az iskola épülete és a telek, amelyen áll az állam tulajdonába kerüljön. Tehát Pásztónak kell megépítenie az épületet és biztosítania a telket, de a kész ingatlant állami tulajdonba kell adnia. A miniszter ráadásul jóval nagyobb épületet ír elő, mint amiben a képviselők 1892-ben gondolkodtak. A leirat szerint a teleknek akkorának kell lennie, hogy megfelelő torna- és játéktér maradjon. Az épületnek hat olyan tantermet kell tartalmaznia, amelyek egyenként 50 fő befogadására alkalmasak. Emellett lennie kell az épületben egy rajzteremnek, egy tornateremnek, egy természettani és egy természetrajzi szertárnak, egy tanári tanácskozó teremnek, egy igazgatói irodának; valamint egy iskolaszolgai és egy igazgatói lakásnak. További előírás az is, hogy a megígért évi 10 öl tűzifát biztosítania kell a településnek és a feltételek elfogadásáról nem csak határozatot kell hozniuk, hanem egy kötelezettségvállaló nyilatkozatot is. Miután Halász Ferenc tanfelügyelő ismertette a leiratot, a képviselők meghozták a határozatukat. Ennek értelmében a leiratban foglalt feltételek teljesítését elfogadták. Döntésük viszont több szempontból is érdekes. Vállalják ugyan az építés költségeit és az állami tulajdonba adást, de kikötik, hogy amennyiben az iskola megszűnik, a telek és az épület visszaszáll a község tulajdonába.[9] Ez tehát egy fontos garanciális elem, amelynek célja, hogy az épület hosszabb távon is betöltse a funkcióját. Ugyancsak érdekes adalék Pásztó története szempontjából az a tény, hogy a tervezett iskolát gazdasági szempontból is hasznosítani kívánták. A határozatban kimondják, hogy az iskola nem csak elméleti, de gyakorlati jellegű is lesz. Célja a szőlő- és gyümölcstermesztés fejlesztése, amely Pásztó fejlődését előmozdítja, hiszen a filoxérafertőzés következményeit még mindig nem sikerült kiheverni. Ez természetesen meghatározza a majdani épület helyét is. A döntés értelmében –ellentétben a korábbi tervvel – a 30 éve elhagyottan álló Gyetra-temetőt jelölték ki, amelynek területe 4000 négyszögöl. Az új helyszín szabad megközelíthetősége érdekében a Zsinór utcán lévő néhány ingatlan megvásárlására is szükség volt, erről is döntöttek. A testület Légmann Imre mérnököt kérte fel a tervezésre, egyben elfogadták azt az előzetes tervet, hogy a tornaterem külön épületben legyen. Az előzetes költségeket körülbelül 30-40 ezer forintra becsülték ekkor. Az összeg nagyságára és a terv fontosságára tekintettel, a törvényes előírásoknak megfelelően 30 napos határidőt adtak a költségvetés véglegesítésére, s a végleges határozat meghozatalára 1894. október 22-ét jelölték ki, amikorra rendkívüli ülést hívtak össze.[10] Így tehát kétévnyi várakozás után az állami polgári fiúiskola alapításának ügye sokat haladt, de a végleges döntésre még mindig várni kellett. Ez alatt az idő alatt a képviselőknek és a lakosságnak is pontosan meg kellett ismernie a terveket és feltételeket.

Az 1894 októberében megtartott testületi ülésen azonban nem ment minden olyan zökkenőmentesen, mint egy hónappal korábban. Az esemény jelentőségét egyébként jól mutatja, hogy az ügy fontosságára tekintettel a hatvani járás főszolgabírája dr. Isaák Gyula[11] személyesen elnökölt az ülésen. Az 54 szavazati joggal rendelkező képviselő-testületi tag közül 30 fő volt jelen, tehát a testület határozatképes volt. Ismertették a miniszteri leiratot és a szeptember 17-én hozott határozatokat. Ezután dr. Platthy Adorján kért szót és azt a javasolta a testületnek, hogy az iskola alapítását ne szavazza meg. Az ötletet fontosnak és elvben támogathatónak tartotta, ám kifejtette, hogy a költségek az adózók számára elviselhetetlen terheket jelentenének. Javaslatával azonban egyedül maradt, egyedüliként szavazta meg, a többi képviselő egyhangúan az iskola ügye mellé állt. A miniszter valamennyi feltételét elfogadták, de kikötötték, hogy a szőlészet és a gyümölcstermesztés tanítására megfelelő képzettségű tanítót kell alkalmazni. Ugyancsak döntöttek arról, hogy az iskola tanulói által előállított oltványokat a pásztói lakosság részére kedvezményes áron kell eladni, ezáltal fejlesztve a borzalmas állapotban lévő mezőgazdaságot. Az építkezés költségeinek fedezésére 45.000 Ft összegű, 50 éves futamidejű kölcsön felvételéről határoztak. Nagyon fontos része a határozatnak az is, amellyel a képviselők ösztöndíjat alapítanak, döntésük értelmében a jól tanuló diákok mentesülhetnek a képzés költségei alól.[12] Ezzel a határozattal gyakorlatilag létrejött Pásztón a polgári fiúiskola, de természetesen az oktatás megkezdéséig még rengeteg teendő volt. Az említett határozat egyértelműen kifejti azt is, hogy néhány telket meg kell szerezni ahhoz, hogy az iskola területét a Zsinór utca felől szabadon megközelíthetővé tegyék, ugyanakkor erre békés megoldást nem látnak, tehát a kisajátítás válik szükségessé.

A képviselők még 1892-ben határoztak arról is, hogy amennyiben a polgári iskola előbb kapja meg a működéséhez szükséges engedélyt, mint ahogy az új épület elkészül, akkor az átmeneti időszakban is biztosítják a működést egy ideiglenes épületben.[13] Az oktatás 1895-ben kezdődött meg, átmenetileg két helyszínen, a Korona vendéglőben és Oláhné Grove Margit lakásán.[14] A tanulói létszám az első tanévben 24 fő volt.[15] A Néptanítók Lapjában található álláshirdetések, kinevezések és áthelyezések segítenek rekonstruálni az iskola tantestületének változásait, alakulását. Természetesen teljességre nem törekedhetünk jelen tanulmány keretei között ebben a tekintetben, de mindenképpen érdemes egy pillantást vetni ezekre az információkra is. Kiderül például az álláspályázatokból, hogy a segédtanítói álláshely betöltése évi 500 forint fizetéssel és lakbértámogatással járt együtt.[16][17] A tanév elején Nagy Mózes zayugróci tanítót helyezték át Pásztóra.[18] Egy másik áthelyezésből és kinevezésből kiderül, hogy az iskola igazgatója Király Károly lett, s az is, hogy ő nagyszőllősi állomáshelyéről érkezett Pásztóra.[19] 1896-ban Sándor Ferenc tanítót Kapuvárról helyezték át Pásztóra.[20] 1899-ben az igazgató személyében is változás történt, ugyanis Király Károlyt Hódmezővásárhelyre helyezték át s ott bízták meg igazgatói teendők ellátásával.[21] A megüresedett álláshelyre az új igazgató Décsről érkezett, ugyanis Gyulai Károlyt innen helyezték át Pásztóra. Ugyanebben a lapszámban olvashatunk arról is, hogy P. Nagy Gusztáv breznóbányai tanítót is a pásztói polgári fiúiskolába helyezték át.[22] Ebből a rövid – s közel sem teljes – áttekintésből láthatjuk, hogy a polgári iskola tanítói az ország legkülönbözőbb helyeiről érkeztek, hiszen az említett helynevek között a mai Szlovákia és Ukrajna települései éppúgy megtalálhatók, mint a mai Tolna megye és Győr-Moson-Sopron megye települései. Nyilvánvalóan kimondható tehát, hogy Pásztó életében a polgári iskola léte nagy változásokat indított el, hiszen a községbe számos új értelmiségi lakó érkezett különféle tájakról. Természetesen nem csak az oktatók, de a diákok esetében is biztosak lehetünk arról, hogy többen más településekről érkeztek Pásztóra, de erről a tanulmány egy későbbi szakaszában célszerű szólni. Érdekes az álláshirdetések áttekintése egy másik szempontból is, ugyanis arról is képet kaphatunk, hogy milyen végzettségű tanítókat várt az intézmény. Látunk a Néptanítók Lapjának hirdetései között például olyat, amiben mennyiség- és természettudományi szakcsoportra képesített pedagógust keresnek, de olyat is, amiben a nyelv- és történettudományi szakcsoportra képesített tanítókat keresnek. Szintén olvasható rajztanítói kinevezés, tehát megállapítható, hogy igen sokszínű oktatás folyt az iskolában. Ezen a ponton feltétlenül meg kell említeni még egy nagyon informatív hirdetést. 1902-ben pályázatot írtak ki az igazgatói feladatok ellátására, s ebben részletezik az igazgató juttatásait is.[23] Eszerint az igazgató javadalma évi 1600 korona fizetés és 400 korona igazgatói díj, tehát mindösszesen 2000 korona és a lakhatás biztosítása.[24]

Az előzőekben láttuk tehát, hogy az iskola már 1895-ben megkezdte a működését, azonban maga az épület csak 1897 októberére készült el. Az avatásról szintén kifejezetten értékes forrással rendelkezünk, érdemes tehát megvizsgálni, hogy hogyan is zajlott az iskolaépület felavatása. Az avatási ünnepségre 1897. október 3-án, vasárnap került sor. Az ünnepségen a közoktatási minisztert Halász Ferenc királyi tanácsos képviselte – aki tanfelügyelői minőségében az alapítást öt évvel korábban kezdeményezte –, megjelent többek között Kállay Zoltán főispán, Scossa Dezső tanfelügyelő, a járási és szolgabíróság tagjai, és a tari, illetve bátonyi római katolikus plébánosok.[25]  Korabeli képeslap részlete. Forrás: a szerző magángyűjteményeÖnmagában ez a felsorolás is jól mutatja, hogy egy kifejezetten komoly társadalmi eseményről van szó. Maga az avatási ünnepség a Szent Lőrinc plébániatemplomban tartott misével vette kezdetét. A misét Hován József plébános celebrálta. Innen templomi zászlókkal vonult át az ünneplő tömeg az iskola épületéhez, ahol Kiss Endre városbíró, Duch Aladár főjegyző, a képviselő-testület és gróf Kreith Gyula, az állami iskola gondnoka fogadta az ünneplőket. Ezt követően számos avatóbeszédet hallgathattak meg az egybegyűltek, Hován József plébános például Pásztó történelmét tekintette át röviden. Az avatóbeszédek sorát a polgári iskolai tanulók kórusának éneke zárta le. A vendégek ezután az ipartestület elnökének, Jardek Jánosnak a jóvoltából feldíszített    tornaterembe vonulhattak, ahol egy gazdag lakomát költhettek el. Természetesen itt is elhangzott számos pohárköszöntő, melyek közül legfontosabb talán Halász Ferencé, ugyanis megtudjuk belőle, hogy az iskola megalapításainak költségei mintegy 50.000 forintnyi összegre rúgtak. Az avatási ünnepséget végül bállal zárták a résztvevők.[26]

Az iskola első éveiről már adtunk egy rövid áttekintést az álláspályázatok és kinevezések tükrében, de vizsgálódásunkat célszerű a helyi sajtóra is kiterjeszteni. Pásztón 1902-ben jött létre az első hetilap Pásztó és Vidéke címmel. Bár ekkor már 7 éve folyt az oktatás az állami polgári fiúiskolában, mégis érdemes röviden áttekinteni, hogy hogyan jelenik meg az intézmény a helyi lapban, különösen annak fényében, hogy a lap főszerkesztője nem más, mint dr. Platthy Adorján, aki kezdetben a leghatározottabban ellenezte az iskola megalapítását annak óriási költségvonzata miatt. Rögtön az első lapszámban, 1902. november 30-án olvashatunk az iskoláról, ugyanis arról adnak hírt, hogy a polgári fiúiskola mellett internátus felállítását tervezik. A lap kiemeli, hogy ennek az intézménynek a létrehozása növelni fogja az iskola tanulóinak létszámát, s így Pásztó számára jelentős gazdasági hasznot is hajtani fog.[27] Segíti megérteni az internátus fontosságát a hírlap egy másik cikke, amelyből megismerhetjük Scossa Dezső királyi tanfelügyelő jelentését az 1901-1902-es tanévről. Ebből a jelentésből kiderül, hogy a pásztói polgári fiúiskola a Hatvan–Salgótarján vasútvonal mentéről fogad tanulókat, akik internátus hiányában kénytelenek naponta utazni az iskolába, majd onnan haza, s ez megterhelő számukra minden tekintetben. Ebből a jelentésből tudjuk meg azt is, hogy a diákok kedvezményes jegyárakkal utazhattak a vonaton.[28] A korábban már említettek szerint az iskola alapításkor a képviselők határozott szándéka volt, hogy a település mezőgazdaságát, egészen pontosan a szőlőtermesztést helyreállítsák. A Pásztó és Vidéke című hetilap olvasása közben rábukkanhatunk több olyan hirdetésre, amelyben a polgári fiúiskola növendékei által előállított szőlőoltványokat kínálják eladásra. Egy ilyen hirdetés jelent meg például 1903. január 25-én. Ebben a hirdetésben 866 darab oltványt kínálnak eladásra, darabját 20 filléres áron.[29][30] A hirdetés alapján tehát joggal feltételezhetjük, hogy az iskola jól végezte a munkáját, mindent megtett annak érdekében, hogy nagy mennyiségű, kiváló minőségű szőlőoltványt állítson elő, hogy ezekkel a pásztói lakosok fel tudják újítani szőlőültetvényeiket. Ugyancsak említésre érdemes az 1902/1903-as tanév végén megjelenő iskolai statisztika, amiből kiderül, hogy a polgári fiúiskolának ekkor 133 tanulója volt, ebből 18 fő magántanuló.[31] Látszik tehát, hogy néhány tanév alatt az iskolában tanulók száma jelentősen megemelkedett. A kitekintés hosszan folytatható lenne, de az már nem kötődik szorosan az iskola első éveihez, tehát csupán egy nagyon fontos dologra kell még felhívni a figyelmet. 1903 végén olvasható a lapban egy hír az Országos Polgári Iskola Egyesület Pestvidéki körének Hatvanban tartott alakuló üléséről. Itt a pásztói polgári iskola igazgatóját, Láng Jánost választották elnökké, jegyzővé pedig Bíró Gyula pásztói polgári iskolai tanárt.[32] Mivel ezen a rendezvényen nem csak a Heves vármegyei, de a szomszédos vármegyék polgári iskolai tanárai is részt vettek, joggal mondhatjuk, hogy a pásztói polgári iskola vezetője és annak tanára igen elismert személy lehetett, hiszen őket választották a testület vezetőivé.

Összegzésként tehát elmondható, hogy 1892-ben Pásztó egy hatalmas vállalkozásba kezdett, amikor Halász Ferenc javaslatára kezdeményezte az állami polgári fiúiskola létrehozását. A községet egykori városi rangja – amelyre igen büszke volt – és jelentős iskolai hagyományai mellett az 5000 fő feletti lélekszáma is kötelezte egy ilyen jellegű iskola létrehozására, ugyanakkor rendkívül komoly áldozatokat és anyagi terheket kellett ahhoz vállalni, hogy 5 évvel később az iskola épületét felavathassák. A tanulmányban kifejtettekből látszik az is, hogy az alapítás egyáltalán nem ment zökkenőmentesen, hiszen eleve évekig kellett várni a miniszteri jóváhagyásra, ráadásul komoly ellenérzéseket is kiváltott az iskola. Mindennek ellenére Pásztó akkori vezetői nagyon komoly döntést hozva felvállalták az iskola ügyét. A polgári iskola megépítése óriási összegeket emésztett fel, azonban mint látható, komoly rangot is adott a településnek. Ráadásul önmagán túlmutató jelentősége van a vállalkozásnak, ha azt is vizsgáljuk, hogy mennyi embert vonzott az új intézmény. A településen számos új munkahely jött létre azáltal, hogy az iskola tantestületét létre kellett hozni, s az ország különböző pontjairól érkeztek a pedagógusok. Természetesen egy ilyen jellegű frissülés minden esetben jót tesz egy közösségnek, hiszen a máshonnan érkező új lakók máshogyan látják a környezetüket, új ismereteket, új lendületet hozhatnak. Ugyancsak bizonyítható a forrásokból, hogy Pásztó vonzáskörzetéből is jelentős számú tanulót képeztek az iskolában, ami szintén minden bizonnyal sokat lendített a község helyzetén. Egyértelmű, hogy Pásztó jelentős terheket vállalt, amikor az iskola elindítása mellett döntött, de a források alapján úgy tűnik, hogy mindenképpen megérte a vállalkozás, hiszen Pásztó kulturális és gazdasági életét is fellendítette az intézmény, ráadásul a környező településeken, sőt megyékben is jelentős presztízzsel bírhattak annak tanárai és minden bizonnyal az ott végzett növendékek is. A mai Pásztó pedig egy közel 120 esztendős, igen patinás oktatási intézményt nyert az akkori képviselők és az oktatási miniszter döntése nyomán, hiszen a polgári iskola épülete ma általános iskolaként szolgálja a pásztói gyerekeket.

Felhasznált irodalom:

Bán Péter (szerk.): Heves megye történeti archontológiája (1681–) 1687–2000. Heves Megyei Levéltár, Eger, 2011.

Pintér Nándor (szerk.): Pásztó története. A Pásztói Községi Tanács Végrehajtó Bizottsága, Pásztó, 1970.

Soós Imre: Képek a pásztói egyházközség és művelődés történetéből 1848-ig. Pásztó város önkormányzata, Salgótarján, 1991.

Varga Lajos: A pásztói plébánia története. Jel kiadó, Budapest, 2007.

Vass József: Pásztó története. k.n. Gyöngyös, 1939.

Felhasznált források:

Néptanítók Lapja XXII-XXXV. évfolyam. (forrás: http://adtplus.arcanum.hu/)

Nógrád Megyei Levéltár Pásztó nagyközség iratai V-702. 2–3. doboz

Pásztó és Vidéke I-II. évfolyam


[1] Soós Imre: Képek a pásztói egyházközség és művelődés történetéből 1848-ig. Pásztó város önkormányzata, Salgótarján, 1991. 9. p.

[2] Varga Lajos: A pásztói plébánia története. Jel kiadó, Budapest, 2007. 91. p.

[3] Pintér Nándor (szerk.): Pásztó története. A Pásztói Községi Tanács Végrehajtó Bizottsága, Pásztó, 1970. 34. p.

[4] Vass József: Pásztó története. k.n. Gyöngyös, 1939. 68. p.

[5] Varga Lajos: op. cit. 101. p.

[6] Nógrád Megyei Levéltár (továbbiakban: NML) Pásztó nagyközség iratai V-702. 2. doboz 4. kötet 88/1892. Kt. határozat

[7] Jelentés Heves vármegye népoktatásügyének 1891/92-ik tanévi állapotáról. Néptanítók Lapja XXII. (1892:103.) 969-970. p.

[8] NML Pásztó nagyközség iratai V-702. 2. doboz 4. kötet 88/1892. Kt. határozat

[9] NML Pásztó nagyközség iratai V-702. 3. doboz 5. kötet 110/1894. Kt. határozat

[10] NML Pásztó nagyközség iratai V-702. 3. doboz 5. kötet 110/1894. Kt. határozat

[11] kisdobronyi Isaák Gyula (1858-1935) később Heves vármegye főispánja is volt. Részletes életpályáját lásd: Bán Péter (szerk.): Heves megye történeti archontológiája (1681–) 1687–2000. Heves Megyei Levéltár, Eger, 2011. 434. p.

[12] NML Pásztó nagyközség iratai V-702. 3. doboz 5. kötet 119/1894. Kt. határozat

[13] NML Pásztó nagyközség iratai V-702. 2. doboz 4. kötet 88/1892. Kt. határozat

[14] Pintér Nándor (szerk.): op. cit.: 37. p.

[15] Vass József: op.cit.: 72. p.

[16] Érdemes ezt az összeget összevetni az iskola tervezett, 45.000 forintos építési költségeivel.

[17]Pályázat. Néptanítók Lapja XXV. (1895:65.) 618. p.

[18]Áthelyezés. Néptanítók Lapja XXV. (1895:71.) 677. p.

[19]Áthelyezés. Néptanítók Lapja XXV. (1895:83.) 806. p.

[20]Áthelyezés. Néptanítók Lapja XXVI. (1896:36.) 11. p.

[21]Áthelyezés. Néptanítók Lapja XXXIX. (1899:18.) 8. p.

[22]Áthelyezés. Néptanítók Lapja XXXIX. (1899:26.) 13. p.

[23] Bár a hirdetés már új pénznemben számol, az összehasonlíthatóság érdekében közöljük, hogy 1892. évi XVII. törvénycikk értelmében egy ezüst forint két koronával egyenértékű.

[24] Néptanítók Lapja XXXV. (1902:26.) 20. p.

[25]Az áll. polg. fiúiskolái épület felavatása Pásztón. Néptanítók Lapja XXVII. (1897:42.) 14. p.

[26]Az áll. polg. fiúiskolái épület felavatása Pásztón. Néptanítók Lapja XXVII. (1897:42.) 14–15. p.

[27]Internátus Pásztón. Pásztó és Vidéke I. (1902:1.) 3. p.

[28]Tanfelügyelői jelentés. Pásztó és Vidéke II. (1903:3.) 2. p.

[29]Eladó szőlőoltványok. Pásztó és Vidéke II. (1903:4.) 3. p.

[30] A hirdetés egyébként gazdaságtörténeti adalékokkal is szolgál, mert megtudjuk belőle, hogy mely szőlőfajták szaporításával foglalkoztak az iskola növendékei. A már említett hirdetésben például 762 db olasz rizling, 47 darab vörös chasseles és 57 darab ezerjó oltvány szerepel.

[31]Iskolai statisztika. Pásztó és Vidéke II. (1903:27.) 3. p.

[32]Polgári iskolák köre. Pásztó és Vidéke II. (1903:47.) 2. p.