Rákóczibánya bányáinak történeti és gazdasági áttekintése

Szabóné Sinka Szilvia: Rákóczibánya bányáinak történeti és gazdasági áttekintése

I.Bevezetés

A tanulmány célja egy Nógrád megyei bányász település bányáinak a bemutatása a kezdetetektől a bezárásig. A tanulmány elején általános áttekintést szeretnék nyújtani a nógrádi szénbányászat és a rákóczitelepi bányák történetéről, amelyekhez felhasználtam a nógrádi szénbányászat történetét bemutató szakirodalmakat. Ezek után elemzem a település bányáit történeti és gazdasági szempontból, a munka elkészítése során a Nógrád Megyei Levéltár Bátonyterenye – Tiribesi részleg és a Miskolci Bányakapitányság műszaki-gazdasági iratait dolgoztam és használtam fel. A rákóczibányai bányák közül hármat elemzek alaposan, név szerint Rákóczi tárót, Szurdok és Tőkés lejtősaknákat, mert ezekről áll rendelkezésemre a kezdetektől a bezárásig az összes irat, míg sajnos György és Gyula lejtősaknák esetében töredékes dokumentum mennyiség maradt meg főleg a bányák bezárásával kapcsolatban a miskolci bányakapitányságon.

A történelmi probléma, amelyet a tanulmányom során szeretnék megvilágítani a következő: A modernizáció, tehát a korszerűsítés és egyúttal az iparosodás, elsősorban a nagyipar és azon belül is a nehézipar 19. századi magyarországi előretörésének köszönhetően nagymértékben megnőtt az igény nyersanyagok iránt, többek között az egyik legfontosabb hazai ásványkincs, tehát a szén iránt is, így megindult a barnakőszén kitermelése Magyarországon, és egyúttal a nógrádi szénmedencében is. Igazából a 20. században teljesedett ki a szénbányák megnyitása az egyre fokozódó nyersanyaghiány miatt, amelyek maguk után vonták egyúttal a bányákra épülő kolóniák létrejöttét. A bányák tehát hozzájárultak a gyárak, üzemek szénnel történő ellátásához és ezáltal a nagyipar és főleg a nehézipar zavartalan működéséhez, amely a főleg a szocialista gazdaságpolitika egyik legfontosabb eleme volt, hiszen Magyarországot „a vas és az acél országává” akarták tenni, de a 20. században mindig nagy volt jelentősége a nehézipar fejlesztésének és egyúttal fejlődésének is.

Rá akarok világítani az iparosodás és főleg a nehézipar folyamatos fejlesztésének köszönhetően az említett bányák gazdasági jelentőségére a magyarországi nyersanyagtermelés szempontjából, hiszen széntermelésükkel, tehát nyersanyag biztosításukkal a nógrádi és konkrétan a rákóczibányai bányák hozzájárultak a hazai erőművek, üzemek szénnel történő ellátásához.

II.A nógrádi szénbányászat történeti áttekintése

A nógrádi szénmedence Magyarország északi részén található, ahol 20 millió évvel ezelőtt egy tengermedence volt, amely elsekélyedett, majd pedig a folyók hatására kiédesedett. Ebben a környezetben dús vegetáció fordult elő, így lehetőség adódott a széntelepek kialakulására. A nógrádi medence barnakőszén kincsei sokáig rejtőztek a földben. A magyar ipar fejletlensége, a közlekedés korszerűtlensége, az ismeretlen energiaforrások miatti félelem nagyban hozzájárult, hogy a nagyobb szénbányák csak 1848-ban jöttek létre és hozták magukkal a továbbiak nyitását is pl: Kazáron és Mátraszelén. Az első tárók csak 80-100 méterre tudtak behatolni a föld mélyébe. A nagyüzemi bányászat azonban csak a 19. század közepén indult el üzemszerűen.[1]

Salgótarján környékén 1766-ban fedezték fel a barnakőszenet, de majdnem egy évszázad telt el, mire salgótarjáni irányítással gyakorlati hasznosítása is megvalósulhatott. 1861-ben megalakult a Szent István Kőszénbánya Társulat, de pénzügyi gondjai voltak, így 1868-ban jött létre a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt., amely 78 éves fennállása alatt Magyarország egyik legjelentősebb szénvállalata volt.[2]

1867. május 9-én a Pest – Hatvan – Salgótarján vasútvonal is elkészült. 1868. augusztus 6-án létrejött Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. fő feladatának tartotta új bányák megnyitását és működéséhez szükséges munkáslétszám biztosítását. A korai szénbányászat idején a leglényegesebb a szén használati értékének felismerése volt. Az első időszakban a szénbányákat szakszerűtlenül kezdték el kitermelni.[3]

A szénbányászat második korszakának meghatározói a tőkés társaságok voltak, amelyek 1868-1896 között jelentek meg, ebben az időszakban a gőzenergia felhasználása a bányászatban lényeges előrehaladást biztosított. A harmadik korszaka a megyei bányászatnak 1896-1910 közé tehető, ekkor már az elektromos energia győzedelmeskedik, itt hasznosítják elsőként ezt az energiaforrást. A bányászat negyedik korszakát 1910-1924 közé teszik, amikor a bányaszállítást, a vontatást is korszerűsítették és a lejtős aknák is elterjedtek. A dinamikus fejlődést azonban az első világháború komoly próbatétel elé állította. A szénmedence északi részein lévő területek kezdtek kimerülni, a felszín közelében található jó minőségű szén kifogyott, így a medence középső részére és a mélyebbi területekre helyeződött a bányászat hangsúlya. A medence ötödik korszaka 1924-1945 közé tehető, ekkor az újabb kis vállalkozások a régebbi szénbányák bennhagyott kincsei után kezdtek el érdeklődni.[4]

Az 1938 és 1944 közötti bányászat esetében a hadigazdálkodás meghatározó volt, mivel a háború egyre több szenet igényelt, amit úgy tudtak biztosítani, hogy a már leállított kis szénbányákat újra megnyitották, valamint növelték a munkanapok számát is. A felszabadulás előtt a nógrádi szénmedence már négy bányakerületre oszlott: zagyvai, zagyvapálfalvai, kisterenyei és mizserfaira.[5]

1945. december 6-án a Magyar Nemzetgyűlés határozott arról, hogy a szénbányákat 1946. január 1-jével állami kézbe veszi, majd 1946. október 1-jével a teljes szénbányászatot állami kezelésbe vették. A Magyar Állami Szénbányák Rt. Nógrád-Hevesi Bányakerületi Igazgatósága kereteiben kezdte működését. Öt körzetbe szervezték a bányákat Nógrád megyében: zagyvai, zagyvapálfalvai, kisterenyei, mizserfai, nagybátonyi.[6]

Az első hároméves terv fő célkitűzése volt, hogy helyrehozzák az ország iparát, valamint 1938 termelési színvonalát túlszárnyalják. Komoly kihívás hárult a szénbányászatra, több feladatot kellett megoldaniuk, a nagybátonyi körzetben új bányákat tártak fel (Kányás, Ménkes), a működő bányák termelését új aknák megnyitásával és a külszíni bányászat fejlesztésével akarták megvalósítani. Az első ötéves terv fő célja a nehézipari termelés megduplázása volt, ebben az időszakban még nagyobb felelősség hárult a szénbányákra. A cél eléréséhez először is fel kellett számolni a szénbányák elmaradottságát, ehhez több részfeladatot is el kellett látniuk. Nagy beruházások kellettek, hogy új bányákat tudjanak létesíteni, a megkezdetteket folytatni kellett. A bányagépgyártás és az újfajta gépek sorozatgyártása lényeges szempont volt a bányászati munka megkönnyítése érdekében. A műszaki színvonal emelését új szállítóberendezések, technikák kialakításával tartották fontosnak, önálló elszámolási egységeket a termelés és a gazdaságosság növekedése érdekében akartak létrehozni. A műszaki és munkásemberek szakmai képzését, és a munkások áthelyezését a létszámellátás szempontjából tartották lényegesnek. Az első hároméves tervidőszak végére a nógrádi széntermelés az 1946-os évnek a 150%-át, míg az országosnak a 186%-át érte el. A széntermelés azonban már az első hároméves terv során is alig bírta kielégíteni az ipar tervezett fejlődését, az első ötéves terv idején pedig az ipar nagymértékű fejlesztését tűzte ki célul a kormányzat, amelyre a széntermelés esetében nem voltak meg a feltételek. A tervnek csak 98,1%-a teljesült az öt év alatt.[7]

Az 1947-1949 közötti évek hároméves tervidőszaka a terjeszkedő fejlesztés időszakának tekinthető. Jelentősen megnőtt az újonnan megnyitott bányáknak a száma. A korszakot szokás a „széncsaták” időszakának is nevezni, mivel a hazai ipar növekvő igényeit munkaversenyek hirdetésével tudták előteremteni. Újnak számított, hogy a földalatti munkák esetében a nők száma lényegesen megemelkedett, akiknek többsége a későbbiekben elvégezte a gépkezelői tanfolyamot is, de többen közülük a vájárokkal együtt fejtették a szenet 1958-ig. A szakképzelten fiatalság számára Nagybátonyban 1949-ben elindult a vájártanulók képzése is. Az első ötéves terv elején a nógrádi szénmedencének a fő feladata az volt, hogy megfelelő szénnel lássa el az ország szükségleteit. 1950 és 1962 között 33 új szénbányát helyeztek üzembe Nógrád megyében. A növekvő széntermelés a mizserfai, kazári, mátranováki és zagyvai körzet bányái által jött létre.[8]

Az államosítások után a kazári körzet volt az, ahol a legtöbb új bányát megnyitották a nógrádi szénmedencében, többek között 1950-ben a Szurdoki lejtaknát, illetve a Rákóczi-tárót, 1952-ben Tőkés, 1955-ben György, 1956-ban Gyula lejtősaknát.[9]

A nógrádi szénmedence feltárása és egyben megismerése akkor lendült fel, amikor 1960-ban megalakult a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. és a Pest-Lőrinc Zolyomi Vasút és a Szent István Kőszénbánya Rt., a megépült vasutat azonban 1967-ben államosították. A Szent István Kőszénbánya Rt és a SKERT felismerte a medence mélyében rejlő értéket, így megkezdte ezek tervszerű feltárását és kiaknázását.[10]

Míg az első ötéves időszakot a mennyiségi meghatározás jellemezte, a második ötéves terv 1956-ban indult el hivatalosan, de a politikai feszültségek miatt 1957-et tekintik a második ötéves terv elindító időszakának. 1956-1960 között már a gazdaságossági kérdések kerültek előtérbe, bár a széntermelés csak 3 %-ot növekedett évenként, míg az első ötéves tervben 15 %-ot. A harmadik és a negyedik ötéves időszakban, tehát 1966-1975 között már a szén helyett a szénhidrogének irányába mutatott átbillenni az energiamérleg.[11]

1965-öt követően a szénhidrogén alapú energiahordozók kerültek előtérbe, majd a Paksi Atomerőművet is elindították, így a szén gazdasági szerepe teljesen átértékelődött. Csökkentették a nógrádi szénmedence termelését, így a kicsi, korszerűtlennek tartott bányákat elkezdték sorra bezárni. Azonban 1972-1973-ban bekövetkezett az „olajárrobbanás”, ennek következtében nem fejlesztették vissza tovább a szén termelését. 1974-től csak négy nagybátonyi körzetben található bánya vett részt a mélyművelésben: Ménkes, Kányás, Tiribes és Szorospatak. Az 1970-es évek második fele volt az, amikor technológiailag is fejlesztették a nógrádi szénmedencét.[12]

1990-ben indult meg a nógrádi bányák végleges bezárása. Tiribest már 1987-ben bezárták, 1990-ben a szorospataki és a kányási bánya működését is beszüntették, Ménkes is egyre rosszabb helyzetbe került, 1993-ban pedig teljesen megszűnt a széntermelés a nógrádi szénmedencében.[13]

1989-ben indítottak egy kéregbányát Nyírmeden, de a telepített kéregbányákat is 1992 novemberében megszüntették. 2005. október 6-án a Nógrádi Szénbányákat törölték a cégjegyzékből, ezzel teljesen megszűntek létezni is.[14]

III.Rákóczibánya környéki bányák történeti áttekintése

1944-ig Nemti község, az akkori nevén Nemti-bányának nevezett településsel együtt a kisterenyei körzethez tartozott. 1946. január 1-jével a bányákat állami kézbe vették, ekkortól kezdődtek meg az akkor már kazári bánya körzethez tartozó területeken a legtöbb bányamegnyitás, elsőkként nyitották meg kapuikat a rákóczibányai bányák is.[15]

Az 1940-es évek végétől megfigyelhető a termelés alakulása által, hogy a mizserfai és kazári bányák széntelepének kifogyóban voltak, ezért elhatározták, hogy egy régebbi tervet valósítanak meg, vagyis a kazári és mizserfai osztályozókat megszüntetik, és a két üzem termelését a kisterenyei osztályozóra fogják szállítani. A kisterenyei alagutat 1949-ben a kazári oldalra is megnyitották, így megkezdődhetett a Mizserfán és Kazáron termelt szén kisterenyei osztályozóra szállítása, ezáltal létrejött a kisterenyei koncentráció. A termelés növekedését az új, vagyis a kisterenyei osztályozó nem tudta ellátni, ezért úgy látták, hogy szükséges egy törő-osztályozó építése a kazár-mizserfai oldalon is, 1952-ben ideiglenesen lengőrostát és törőt építettek, de ez a megoldás műszakilag nem volt megfelelő, így rövid életű lett.[16]

A kazári bányaüzem részeként Rákóczibányán 5 bányát nyitottak meg az államosítás után, Szurdok lejtősaknát 1950-ben, Tőkés lejtősaknát 1952-ben, György lejtősaknát 1955-ben, Gyula lejtősaknát és külfejtést 1956-ban, és Rákóczi-tárót 1959-ben, amely tanbányaként üzemelt 1959-1967 között.[17]

Az államosított szénbányák keretei között a kazári bányák a mizserfai bányakerülethez tartoztak 1946-tól. 1947-ben 21 bányaüzem működött, amelyeken belül 46 termelő bánya volt a szénmedencében. 1947-1955 között termelésbe lépett 23 bánya viszonylag gyenge III. minőségű teleppel rendelkezett, és ezáltal 15 bányát beszüntettek, közben azonban újak is megnyitották kapuikat, mint a 3 rákóczibányai bánya, György, Gyula és Szurdok lejtősaknák.[18]

A rákóczibányai bányák a gyulai osztályozó és hőerőműre termelték a szenet, amelyeknek a fő fogyasztói a tiszapalkonyai, mátravidéki és borsodi hőerőmű, az utóbbi főleg akkor fogadta az osztályozó szenét, ha a tiszapalkonyai nem tudta befogadni.[19]

1964-től a termelés csökkenő tendenciájúvá vált, ami nem volt összefüggésben a szénvagyon alakulásával. Az 1967-es termelési terv 2,8 millió tonna, vagyis további visszaesés figyelhető meg, egyben a kutatási terjedelem is csökkent. A Tröszt Geológiai Osztálya a jobb minőségű szénterületek megkutatásával, a működő aknák új termelési szelvényeinek a javításával, szénminősítési vizsgálatok közvetett irányításával igyekezett a szénmedence gazdaságosságát megközelíteni, mégis felhívták a figyelmet, hogy a működő aknák jelentős számú bezárásával az eddig is kitermelhető szénvagyon jelentős csökkenést fog ez által mutatni.[20]

1990-ben indult meg a nógrádi és egyben Rákóczibánya környéki bányák végleges bezárása. Tiribes már 1987-ben becsukta kapuit, 1990-ben a szorospataki és a kányási bánya működését is beszüntették, Ménkes is 1993-ban teljesen megszűnt a széntermelés a nógrádi szénmedencében.[21]

IV.Rákóczibánya bányái a kezdetektől a bezárásig

 

1.Általános áttekintés

Az államosítások után a kazári körzet volt az, ahol a legtöbb új bányát megnyitották a nógrádi szénmedencében, többek között 1950-ben a Szurdoki lejtaknát, illetve a Rákóczi-tárót, 1952-ben Tőkés, 1955-ben György, 1956-ban Gyula lejtősaknákat. 1950 és 1956 között nyitotta meg kapuit tehát Rákóczibánya 5 barnakőszén bányája.[22]

 1.táblázat: Rákóczibánya bányáinak szénvagyona (Készlet 1000 tonnában)[23]

Feltárt szénvagyon 1954 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965
György  - 0,671 18,318 4,958 5,483 5,936  - 68,677 66,58
Gyula  - 1,005 20,51 6,407 5,985 6,312 149,636 79,398 63,153
Rákóczi  -  -  -  -  -  -  - 31,731 28,039
Szurdok 1,591 1,3575 16,453 2,206 3,729 4,098 176,238 93,198 127,764
Tőkés 1,176  - 17,566 5,974 5,799 6,571  - 100,52 120,366
 Összesen 2,767 3,0335 72,847 19,545 20,996 22,917 325,875 373,524 405,902
Feltárt szénvagyon 1966 1967 1968 1969 1970 1971  Összesen
György 46,003  -  -  -  -  - 216,626
Gyula 33,265 11,249  -  -  -  - 376,92
Rákóczi 10,194 2,48 55,55 144,22 89,1 361,314
Szurdok 121,598 111,408 148,76 117,451 22,4  - 948,252
Tőkés 94,615 26,868  -  -  -  - 379,455
Összesen 295,481 159,719 151,24 173,001 166,62 89,1 2282,57

 

A feltárt szénvagyon esetében látszik, hogy csak 1954-től állnak rendelkezésre adatok, de sajnos 1954-1958 között a levéltári adatok szintén teljesen hiányosak, a többi év esetében bár már megvannak az anyagok, de több esetben csak részlegesek, tehát egy vagy több bánya adatai hiányoznak. A meglévő adatokból megállapítható, hogy a legtermékenyebb év 1965 volt, 405,92 ezer tonna értékkel. A legtöbbet termelő bánya pedig Szurdok volt 948,252 ezer tonnás értékkel. A legkevésbé termékeny év, ahol mindegyik bánya adata rendelkezésre állt 1964 volt, ekkor 373,524 ezer tonnát termeltek. A meglévő adatok alapján pedig a legkevésbé termékeny bányák György 216,626 ezer, Rákóczi 361,314 ezer, valamint Gyula lejtősakna voltak, 376,92 ezer tonnával. A három bánya közül pedig Rákóczi táró és egyben tanbánya termelte a legkevesebbet.

A Tröszt Geológiai Osztályának áttekintő tájékoztatójában olvasható a Nógrádi Szénbányászati Tröszt 1967. január 1-jei helyzetének alakulása, amely szerint igyekezett a szénmedence gazdaságosságát megközelíteni, mégis felhívták a figyelmet, hogy a működő aknák jelentős számú bezárásával az eddig is kitermelhető szénvagyon jelentős csökkenést fog ez által mutatni. A magyarázóban megtalálható Rákóczibánya négy bányájának rövid tájékoztatása, amelyek már két esetben bezárások néhány adatát mutatják be.[24] Ez azért van így, mert György lejtősaknát már 1966-ban, Gyulát és Tőkést pedig egy évre rá, tehát 1967-ben zárták be. [25]

2.táblázat: Rákóczibánya öt bányájának összes megkutatott készletmérlege 1967. I. 1-jei helyzet szerint (Készlet 1000 tonnában)[26]

Bánya Termelés Termelési veszteség Összesen
György 49 14 63
Gyula 35 5 40
Rákóczi tanbánya 18 2 20
Szurdok 123 31 154
Tőkés 97 22 119

A bányák összes megkutatatott készletmérlege alapján megállapítható, hogy a legkisebb termelést György lejtősakna produkálta 63 ezer tonnával, ami azzal magyarázható, mint a föntiekben említettem, hogy 1966-ban a bányát bezárták, ezek már csak az utótermelések értékei. A legnagyobb termelési értéket Szurdok lejtősakna adta 154 ezer tonnányi összes termeléssel. Gyulát és Tőkést 1967-ben bezárták, ennek ellenére többet termeltek, mint Rákóczi tanbánya, a két bánya közül mégis Tőkés termelése emelkedik ki 119 ezer tonnás készletmérleggel, amely mutatja az előző táblázathoz hasonlóan, hogy Gyula lejtősakna sokkal kevésbé termelékeny, mint Tőkés. A termelés azonban Szurdok lejtősaknában a legkiemelkedőbb, 154 ezer tonna össztermeléssel.

Az 1967-ben bezárt Gyula, Szurdok és Tőkés lejtősaknákról még teljesebb képet kaphatunk az OÁB határozatok segítségével, amelyek külön foglalkoznak ezen két bánya bezárásával is, valamint a szurdoki felhagyási tervekből összefoglaló készletszámítást kaphatunk.

3.táblázat: Tőkés lejtősakna összefoglaló jelentése és készletszámítása (1965) (Készlet 1000 tonnában)[27]

Földtani Műrevaló Kitermelhető Összesen
5,900 5,760 4,897 16,557

4.táblázat: Gyula II.-III. rekonstrukciós terület összefoglaló jelentése és készletszámítása (1967) (Készlet 1000 tonnában)[28]

Telep Összes földtani készlet

Műrevaló készlet

 

II. 1,197 -
III. 3,806 -
II. + III. 5,003 -

5.táblázat: Szurdok összefoglaló készletszámítása (1970) (Készlet 1000 tonnában) [29]

Műrevaló Nem műrevaló Kitermelhető Összesen
139 1781 103 2023

Tőkés lejtősaknánál megállapítható, hogy műrevaló (földtani vagyon azon része, amelyet a kutatói zárójelentésben kitermelésre alkalmasnak minősítettek) és kitermelhető készletekkel egyaránt rendelkezik még, ellentétben Gyuláról, ahol már műrevaló készlet egyáltalán nem áll rendelkezésre sem a II. sem a III. telep esetében. Szurdok lejtősakna készletszámításából megállapítható, hogy rendelkezik nem műrevaló készlettel is (a földtani vagyon azon része, amelyet a kutatási zárójelentésben kitermelésre alkalmatlannak minősítettek), mint Tőkés lejtősakna, Gyula a kivétel, ahol már azonban egyáltalán nem található kitermelésre alkalmas készlet. Megállapítható, hogy a 3 bánya közül Tőkés rendelkezik a legnagyobb kitermelhető készlettel, 16,557 ezer tonnával.

Rákóczi és Tőkés aknákra felhagyási kérelmet kértek és kaptak 1967 év közepén, azonban Rákóczi bánya III. telepét, illetve az ehhez kapcsolódó Tőkés III. telepének egy részét piaci okok miatt érdemesnek találták még a kitermelésre és szenét a helyi Vízválasztói Erőműnek eladni, még ha nem is volt gazdaságos, ennek ellenére a termelés tehát újra megindulhatott.[30]

1969. január 1-jén megalakult a felhagyási üzemréteg a bányák felhagyásának szervezettebbé tétele érdekében, amelynek feladata a megszűnt bányák anyagainak, gépeinek, berendezéseinek kimenekítése. Ezt követően 1970-ben Szurdokot, és 1971-ben Rákóczi-tárót is bezárták, ennek következtében megszűnt az összes rákóczibányai bánya. A szurdoki telephelyet a Kazári Zöldmező TSZ vette át, Gyula-rakodót a Magyar Vasötvözetgyár, Rákóczi-tanbányát a Magyar Állami Földtani Intézet vette át.[31]

2.Rákóczibánya három bányájának a történeti és gazdasági bemutatása

A Rákóczibánya szénvagyonát bemutató adatokból is látszik tehát, hogy a két gazdaságilag leggyengébb bányák György és Gyula lejtősaknák. Ezen megállapítást alátámasztották a miskolci bányakapitányságon talált iratok is, mert hiányosan állnak rendelkezésre róluk anyagok, valamint a bezárásukról is csak néhány adatot lehet találni, ezért a két nagyobb bányát elemzem a következőkben, amelyek név szerint a következők: Szurdok és Tőkés lejtősaknák. Rákóczi táró és egyben tanbánya hiába tartozott a leggyengébb teljesítményű bányák körébe, de mivel nagyon lényeges volt tanulási célok miatt, ezért iratai rendezetten és nagy mennyiségben álltak rendelkezésre.

  1. Rákóczi táró és tanbánya

 

Rákóczi tanbánya a nógrádi barnakőszén medence középső részén helyezkedett el, a Mizserfai Bányaüzemhez tartozott. Északkeleti és keleti részén Tőkés, délen pedig György lejtősakna található. A tanbányát 1957. január 1-jén helyezték üzembe, azonban ebben az évben még termelést nem produkált. Tőkés délnyugati területén az 1959-es év folyamán Rákóczitelepi tanbánya néven működő üzemek sorába léptették. Rákóczi bányát tehát táróval együtt nyitották meg 1957-ben, az első termelési év azonban 1960-ban volt.[32] Rákóczi bányateleptől keleti irányban II. és III. telep fejlődött ki, amelyek közül a III. telepet művelték. A terület feltárása az úgynevezett Rákóczi tanbánya táróval történt. Jellemző fejtési technológiái a kamra és pásztafejtés voltak.[33]

1.kép: Rákóczi tanbánya 1957-1971

Rákóczi tanbánya 1957-1971

 2.kép: Rákóczi-táró eredeti faácsolatai

 Rákóczi-táró eredeti faácsolatai

6.táblázat: Rákóczi tanbánya összes megkutatott barnakőszén készletmérlege (Készlet 1000 tonnában)[34]

Év Termelés Termelési veszteség Összesen
1960 8,4 0,6 9
1961 19 - 19
1962 25,6 1,4 27
1963 32 2 34
1964 30,2 3,8 34
1965 35,5 3,5 39
1966 31 3 34
1967 18 2 20
1967. július 1. 6,5 0,5 7

A készletmérlegek alapján megállapítható, hogy a legtermékenyebb időszak 1965, amikor a 39.000 tonnát érte el az összes termelés, míg a második legtermelékenyebb évei a bányának az 1963, 1964 és 1966-os évek voltak, amikor is az összes termelés a 34 ezer tonnát elérte. Ezen 3 év közül is a legsikeresebbnek az 1963-as számított, mert ekkor a termelés 32 ezer tonna értéket mutatott, a termelési veszteség is ebben az esetben volt a legkevesebb, 2 ezer tonna értékkel. 1961 az egyetlen év, amikor nem mutatható ki termelési veszteség. A legkevésbé termelékeny évek az 1960 és 1967-es évek, a termelés kezdetének és záró időszakának a dátumai, ezek közül is 1967 a leggyengébb, amikor csak 6,5 ezer tonna a tiszta termelése Rákóczi tárónak. A legkevesebb termelés veszteség 1960-ban következett be, és 0,6 ezer tonnát tett ki, míg a legnagyobb veszteség 1964-ben történt, 3,8 ezer tonnás értékkel.

Az évenkénti készletmagyarázóban és Rákóczi táró összes megkutatott barnakőszén készletmérlegében is olvasható, hogy a tanbányában 1967. július 1-ig kitermeltek 6,5 ezer tonna barnakőszenet, amely esetében 0,5 ezer tonnányi termelési veszteség következett be, tehát ebben az esetben fél éves termelést lehet meghatározni. A termelés tehát teljesen megszűnt és már csak rablási munkákat végeztek. Gazdaságosságilag kiértékelhető termeléssel nem rendelkezett, mert a bánya, mint a neve is utal rá, oktatási célokat szolgált.[35]

A Nógrádi Szénbányák Vállalat északi üzemeit tehát fokozatosan a termelési terveknek megfelelően felhagyta.[36] Rákóczi bányát 1967. július 1-jén gombatermelésre rendezte be a Nógrádi Szénbányák Igazgatósága. A szénvagyon megmaradt ezáltal, és kijelentették, hogy termelés nem fog történni. Rákóczi tanbányának tehát gazdaságosan kitermelhető, vagyis műrevaló kőszénvagyona nem volt, ezért is kérték a bánya bezárását.[37]

A bánya tehát 1967-ig tanbányaként működött, Rákóczi és Tőkés aknákra felhagyási kérelmet kértek és kaptak ugyanazon év közepén, azonban Rákóczi bánya III. telepét, valamint az ehhez kapcsolódó Tőkés III. telepének egy részét érdemesnek találták a kitermelésre és a helyi Vízválasztói Erőműnek adták el, még ha nem is tartották a termelést a szakemberek gazdaságosnak. 1971. július 1-én azonban a bányában véglegesen beszüntették a termelést.[38]

Rákóczi-tanbányát a Magyar Állami Földtani Intézet vette át.[39]

  1. Szurdok lejtősakna

 

A szurdoki lejtősakna a nógrádi barnakőszén medence középső területén a Salgótarjáni járásban, a mizserfai területen belül helyezkedett el, Kazár és Homokterenye községek határában. Szervezetileg is a Nógrádi Szénbánya Vállalat Mizserfai Üzemegységéhez, míg közigazgatásilag a Salgótarjáni járáshoz tartozott.[40] Szűkebben behatárolva közigazgatásilag tehát Kazár községhez, bányaművelés szempontjából pedig a Mizserfai Bányaüzemhez tartozott. A bányaüzemet délről Tőkés I. telepi művelése övezte.[41] Szurdokon 1947-ben telepített lejtaknával behatoltak az I. telep mélységéig és le is fejtették, közben már a III. telep feltárása is folyamatban volt. 1958. január 1-jén az épülő bányák között tartották számon, 1959 és 1962. január 1-e között a mérlegmagyarázóból kitűnik, hogy a bányaüzemnél vágatkutatás csak kategóriaváltozást idézett elő és változást nem tudtak kimutatni. Az akna 1963. január 1-jétől az épülő bányák közül a működőbe került át.[42]

A szénmező viszonylag jól megközelíthető, mivel a területen halad át a Kisterenye-Mátraszele, valamint Salgótarján-Kazár közötti bekötő út, átszeli a Mizserfa-Kazári keskenynyomtávú villamos vontatású vasútvonal is, délnyugaton pedig 2 km-re Rákóczi (Nemti) bánya helyezkedett el. A bánya megnyitása után a kitermelt szenet keskeny nyomtávú vasútvonalon Gyula rakodóra szállították. A kitermelendő szénmennyiséget mátravidéki, valamint tiszapalkonyai hőerőműveknek szállították és tervbe vették, ha elkészül a Nemti Hőerőmű (1965-1970), akkor a termelést oda irányítják majd át.[43]

3.kép Szurdoki lejtősakna (1950-1970)

Szurdoki lejtősakna (1950-1970)

 7.táblázat: Szurdok lejtősakna összes megkutatott barnakőszén készletmérlege(Készlet 1000 tonnában)[44]

Év Termelés Termelési veszteség Összesen
1959 32 3 35
1960 13 2 15
1961 31 1 32
1962 58 8 66
1963 71 18 89
1964 104 11 115
1965 96 26 122
1966 130 46 176
1967 123 31 154
1968 114 62 176
1969 121 12 133
1970 114 18 132
1970. április 1. 22 4 26

A készletmérlegből kitűnik, hogy a több mint tíz éves termelési időszak alatt a legtermelékenyebb éveknek az 1966 és 1968-asak számítottak, azonban ezen két évből is az 1966-os tekinthető sikeresebbnek termelékenység szempontjából, mert ekkor 130 ezer tonna tiszta termelés és csak 46 ezer tonna termelési veszteség keletkezett, míg 1968-ban 16 ezer tonnával több veszteséget lehet megállapítani. A legkevésbé termelékeny év pedig a bánya megnyitása után következő, tehát az 1960-as, amikor csak 15 ezer tonnát termelt összesen Szurdok, amely a többi évben termelési veszteség értéke. Az összes megkutatott készletmérlegből kitűnik, hogy 1964-1970 között a termelés nem esett 100 ezer tonna alá. A termelés kezdő éveiben, egészen 1960-1963 közötti időszakban látható a készletmérleg gyengébb értéke. A legkevesebb termelési veszteség 1961-ben következett be, ekkor csak 1 ezer tonna, míg a legnagyobb 1968-ban következett be 62 ezer tonnás értékkel.

A készlet visszahagyási kérelemben olvasható, hogy az 1969. évi költségszint javulást mutatott az 1968. évhez viszonyítva, ami abból indult ki, hogy 1969-ben minimális elővájás mellett nagyrészt fejtésből adódott a termelés. Az évek során azonban az önköltség és a költségszint romlása gazdaságtalan költséget idézett volna elő, így a Nógrádi Szénbányák Vállalat termelési volumenjének csökkenése nem tette tehát lehetővé Szurdok-aknaüzem további üzemelését. Mivel az ásványvagyon leművelése nem gazdaságos, így célszerű az ásványvagyon I-III. telepének a felhagyása.[45]

A művelést 1970. április 1-jén véglegesen megszüntették, a bányaművelés beszüntetését és a szénvagyon visszahagyását a művelés gazdaságtalan költségei indokolták, mivel az önköltség 344,35 Ft/ tonna, a költségszint pedig 131%. A bányában bennhagyott szénvagyon 50 vagon/ nap termeléssel számolva 13 év időtartamra volna elegendő. A bánya felhagyásával kapcsolatos munkák 1971. március 31-re nyertek végleges befejezést.[46]

Szurdok lejtősakna az 1970. évi készletszámításából megállapítható, hogy rendelkezik nem műrevaló készlettel, amely 1781 ezer tonna, míg a műrevaló és kitermelhető barnakőszén mennyiség pedig 242 ezer tonna.[47]A szurdoki telephelyet a Kazári Zöldmező TSZ vette át.[48]

Kazár III. (Szurdok I. akna) szünetelésére műszaki üzemi tervet fogadtak el 2003-ban, mert a bányatelken nyitott bányatérség nincsen, tehát úgy kell tekinteni, mint egy bezárt bányát és úgy kell tekinteni, mint egy működésében szünetelni kényszerülő lejtősaknát.[49]

  1. Tőkés lejtősakna

 

Tőkés lejtősakna a nógrádi barnakőszén medence középső részén helyezkedik el Kisterenye és Mizserfa között.[50] Tőkés bánya Nógrád megyén belül tehát a salgótarjáni járásban, északnyugatról Szurdok lejtősakna, valamint délről Rákóczi tanbánya művelés alatt lévő területen található.[51]

Az akna közigazgatásilag Nemti községhez, míg bányaművelés szempontjából Mizserfa bányaüzemhez tartozott. Portalanított úton Kisterenye és Mátraszele felől, részben portalanított, részben makadám úton Kazár község felől közelíthető meg. A kibányászott kőszenet a gyulai osztályozóra szállították és ott rakodták vasúti kocsikba. Tőkés területének a kutatását már a 19. században megkezdték, az I. számú telepet 1898-1931 között leművelték. A II. telep minősége nógrádi vonatkozásban elég jónak mondható, a III. telep pedig átlagosnak felelt meg.[52]

Tőkés lejtősaknának termelési szempontból a belépési éve 1956 volt, amelyet az összes megkutatott barnakőszén készletmérlegből jól ki lehetett mutatni. Az igazán aktív termelés azonban 1957-ben indulhatott meg, ekkor I. telep területét a feltárási lehetőségek figyelembevételével körülbelül 1/3 résszel csökkentették és ezt egyéb területekhez csatolták.[53]

8.táblázat: Tőkés lejtősakna összes megkutatott barnakőszén készletmérlege (Készlet 1000 tonnában)[54]

Év Termelés Termelési veszteség Összesen
1956 belépő 83 - 83
1957 101,2 24,8 126
1958 103,6 10,4 114
1959 107,8 16,2 124
1960 129 19 148
1961 125 17 142
1962 120,3 13,7 134
1963 129 38 167
1964 114,1 15,9 130
1965 105,1 7,9 113
1966 122 24 146
1967 97 22 119
1967. május 31. 27 6 33

Az összesített barnakőszén készletmérleg alapján megállapítható, hogy a 10 év alatt, amíg a bánya működött, 100 ezer tonna alá csak az 1956-os kezdő és az 1967-es záró évekre esett a termelés, de ez azzal magyarázható, hogy ezek nem teljes évek voltak. A legtermelékenyebb év az 1963-as, ekkor a bánya összesen 167 ezer tonnát termelt, de itt a legnagyobb a termelési veszteség is 38 ezer tonnával. A legkevesebb termelésveszteség 1965-ben következett be, amikor az összesített termelés 113 ezer tonna, míg a veszteség 7,9 ezer tonnát tett ki, míg a legtöbb termelési veszteség 1957-ben állapítható meg, 24,8 ezer tonnás értékkel. A készletmérlegből is kitűnik, hogy az összesített termelés két év kivételével nem esett 100 ezer tonna alá.

A Nógrádi Szénbányászati Tröszt 1966-1967 előtervének kidolgozása során már megállapították, hogy Tőkés költségszintje a legrosszabb a trösztön belül. Mutatói erősen romló tendenciát mutattak, mint ahogyan a visszahagyási kérelem is mutatta.[55]

A Nógrádi Szénbányászati Tröszt, a Bányászati Kutató Intézet, valamint a Központi Földtani Hivatal illetékes szakemberei kiválasztották Tőkés lejtősaknát a kőszénvagyon komplex vizsgálata céljából két tényezőt vizsgáltak. Elsőként a gazdaságtalanság miatt a közeljövőben bezárásra ítélt bányák szénösszetételében komplex vizsgálattal nem mutatható-e ki olyan ásványkincs, amelynek ésszerű hasznosítása indokolttá tenné a további bányászatot, másodszor pedig a fejlesztés előtt álló délnyugati bányák kőszénvagyonának komplex vizsgálata segítségével olyan felhasználási lehetőségek kidolgozása, melyek a maximális gazdaságosságot biztosítják. A megállapítások, amelyekre jutottak, a következők voltak: gazdaságtalanság miatt ítélték bezárásra a bányát, mivel nem volt kimutatható olyan ásványkincs, amelynek ésszerű hasznosítása indokolttá tenné a további bányászatot. Végül megállapították, hogy a Tőkés lejtősaknai barnakőszén dúsításra nem alkalmas, így sem vegyi, sem energiahordozó alapanyagként felhasználásra nem alkalmas, mivel a megvizsgált nyomelemek egyáltalán nem közelítették meg az ipari előállításra alkalmas koncentrátumot.[56]

Tőkés lejtősaknánál megállapítható az OÁB határozatok alapján, hogy műrevaló és kitermelhető készletekkel egyaránt rendelkezik még, ellentétben Gyuláról, ahol már készlet egyáltalán nem áll rendelkezésre egyik telep esetében sem.[57]

Nemti II. (Tőkés lejtősakna) barnakőszén bányatelek szünetelését kérték 2006-2009 között. A bánya a 2005. január 1-jei ásványvagyon kimutatása szerint 1666 ezer tonna kitermelhető nyilvántartott vagyonnal rendelkezett. A szünetelés ideje alatt a társaság más bányatelkekkel együtt megkezdte az adattárban található iratok feldolgozását és különböző engedélyek beszerzését. Az adatok feldolgozása sok időt vesz igénybe, és a készlet felülvizsgálatához többségében kutatási tevékenység is tartozik, ezért három évre kérték a szünetelés engedélyezését.[58]


  1. Rákóczi és Tőkés bányák készletmérlege

 

9.táblázat: Rákóczi és Tőkés összes megkutatott barnakőszén készletmérlege[59] (Készlet 1000 tonnában)

Év Termelés Termelési veszteség Összesen
1958 - - -
1959 8 1 9
1960 8 1 9
1961 19 - 19
1962 26 1 27
1963 32 2 34
1964 30 4 34
1965 35 4 39
1966 31 3 34
1967 18 2 20
1968 6 1 7
1969 - - -
1970 - - -
1971. július 1. 56 12 68

1968. január 1-jén kiléptették a működő bányák közül Rákóczi tanbányát, így a maradék 434 ezer tonna készletét Tőkés akna 1883 ezer tonna maradvány készletével együtt Rákóczi táró néven a tartalék területek csoportjába helyezték át. 1969 és 1970 között változás tehát nem következett be a termelésben, míg 1971. január 1-én Rákóczi és Tőkés bányára felhagyási kérelmet kértek és kaptak 1967 közepén. Azonban Rákóczi bánya III. telepét, valamint az ehhez kapcsolódó Tőkés III. telepének egy részét érdemes volt piaci okok miatt kitermelni és a helyi Vízválasztói Erőműnek eladni, még ha nem is tartották a működést gazdaságosnak. 1971. július 1-jén azonban a bányában véglegesen beszüntették a termelést.[60]

Az összesített készletmérleg alapján megállapítható, hogy már csak egy részét termelték csak a bányáknak. 1958-as évben, valamint 1969-1970 között semmilyen termelést nem produkáltak a bányák. Az összegzett termelés egyik esetben sem érte el a 100 ezer tonna értéket, a legjobban termelő évnek 1971-et lehet tekinteni, bár ekkor már összesen csak fél évig üzemelt Rákóczi és Tőkés bánya. A termelt évek közül az 1968-as volt a leggyengébb, ekkor az összesített termelés 7 ezer tonna értéket mutatott. A legkevesebb termelési veszteség 1959-1960, 1962, és 1968-ban következett be, összesen 1 ezer tonnát tett ki, míg a legnagyobb veszteség 1971-ben történt 12 ezer tonnás értékkel.

  1. Összegzés

 

Rákóczibánya három bányájának összes megkutatott barnakőszén készletmérlege alapján elmondható, hogy a Rákóczi táró és a másik két lejtősakna, tehát Szurdok és Tőkés pedig körülbelül 10 évig működtek. Tőkés lejtősakna nyitott meg a legkorábban, már 1956-ot belépő évnek minősítik az összes megkutatott barnakőszén készletmérlegek. Rákóczi és Szurdok bányák egy évben, tehát 1959-ben nyitottak meg. Rákóczi bánya és az ahhoz kapcsolódó Tőkés III. telepe egyben a legtovább tartottak nyitva a rákóczibányai bányák közül, egészen 1971-ig.

A barnakőszén készletmérleg alapján megállapítható, hogy a három bánya közül – 10 éves működése során – Tőkés lejtősakna számított a legtermékenyebbnek. Amíg a bánya működött 100.000 tonna alá csak a kezdő és a záró években esett a termelés, ami azzal magyarázható, hogy ezek nem teljes évek voltak.

Rákóczi és Tőkés készletmérlege alapján azonban megállapítható, hogy Tőkés lejtősakna nem teljesen szűnt meg működni, hiszen Rákóczi bánya III. telepét, valamint az ehhez kapcsolódó Tőkés III. telepének egy részét érdemesnek találták a kitermelésre és a helyi Vízválasztói Erőműnek eladni, még ha nem is tartották a szakemberek a működést gazdaságosnak.

A legkevésbé termelékeny bányának Rákóczi tárót és egyben tanbányát lehet tekinteni. A készletmérlegek alapján megállapítható, hogy a legtermékenyebb időszak 1965, amikor a 39.000 tonnát érte el az összesített termelés, tehát Tőkéssel ellentétben meg sem közelítette a 100.000 tonnás termelési küszöböt, a másik két bányával szemben.

Szurdok lejtősakna teljesítménye hasonlónak mondható Tőkés bányáéhoz, 1964 és 1970 között a termelése nem esett 100.000 tonna alá. Elmondható, hogy a termelés kezdő éveiben, egészen 1960-1963 közötti időszakban látható a készletmérleg gyengébb értéke, ezen évek közül is a bánya megnyitásának éve, tehát 1960 tekinthető a leggyengébbnek. A borsodi hőerőmű főleg akkor fogadta az osztályozó szenét, ha a tiszapalkonyai nem tudta befogadni.[61]

V.Összegzés

A feltárt szénvagyont mutató táblázat alapján megállapítható, hogy a legtöbbet termelő bánya pedig Szurdok volt 948,252 ezer tonnás értékkel. A meglévő adatok alapján a legkevésbé termékeny bányák György 216,626 ezer, Rákóczi 361,314 ezer, valamint Gyula lejtősakna voltak, 376,92 ezer tonnával. A három bánya közül pedig Rákóczi táró termelte a legkevesebbet, valószínűleg tanbánya volta miatt, mivel nem a termelés, hanem a tanulás volt a legfőbb cél.

Gyula, Szurdok és Tőkés bányák összefoglaló jelentéséből és készletszámítási táblázatából a következőket lehet megállapítani: Tőkés lejtősaknánál látható, hogy műrevaló és kitermelhető készletekkel egyaránt rendelkezik még, ellentétben Gyuláról, ahol már műrevaló készlet egyáltalán nem áll rendelkezésre sem a II., sem a III. telep esetében. Szurdok lejtősakna készletszámításából megállapítható, hogy rendelkezik nem műrevaló készlettel is, mint Tőkés lejtősakna, Gyula a kivétel, ahol már azonban egyáltalán nem található kitermelésre alkalmas készlet. Megállapítható, hogy a 3 bánya közül Tőkés rendelkezik a legnagyobb kitermelhető készlettel, 16,557 ezer tonnával.

A Rákóczibánya szénvagyonát bemutató adatokból is látszik, hogy a két gazdaságilag leggyengébb bánya György és Gyula lejtősaknák. Ezen megállapítást alátámasztották a Miskolci Bányakapitányságon talált iratok is, mert hiányosan állnak rendelkezésre róluk anyagok, valamint a bezárásukról is csak néhány adatot lehet találni, ezért a két nagyobb bányát elemeztem, azaz Szurdok és Tőkés lejtősaknákat. Rákóczi táró és egyben tanbánya hiába tartozott szintén a leggyengébb teljesítményű bányák közé, de nagyon lényeges volt a működése a vájárok tanulási céljai miatt.

A három lényegesebb rákóczibányai bánya közül Tőkés lejtősakna működése tekinthető a legtermékenyebbnek, amíg a bánya működött 100 ezer tonna alá csak a kezdő és a záró években esett a termelés, ami azzal magyarázható, hogy ezek nem teljes évek voltak.

Az összes megkutatatott barnakőszén készletmérleg alapján látható, hogy Szurdok lejtősakna teljesítménye hasonlónak mondható Tőkés bányáéhoz, 1964 és 1970 között a termelése nem csökkent 100 ezer tonna alá.

A három legfőbb bánya, tehát Rákóczi, Szurdok és Tőkés közül a legkevésbé termelékeny bányának Rákóczi tárót és egyben tanbányát lehet tekinteni. A készletmérlegek alapján megállapítható, hogy legtermékenyebb időszak 1965, amikor a 39 ezer tonnát érte le az összesített termelés, tehát Tőkéssel ellentétben meg sem közelítette a 100 ezer tonnás termelési küszöböt, ellentétben a másik kettővel.

Két bányáról még állnak rendelkezésre szüneteltetési, műszaki, üzemi tervek is. Kazár III. (Szurdok I. akna) szünetelésére műszaki üzemi tervet fogadtak el 2003-ban, mert a bányatelken nyitott bányatérség nincsen, tehát úgy kell tekinteni, mint egy bezárt bányát és úgy kell tekinteni, mint egy működésében szünetelni kényszerülő lejtősaknát. Nemti II. (Tőkés lejtősakna) barnakőszén bányatelek szünetelését kérték 2006-2009 között. A bánya 2005. január 1-jei ásványvagyon kimutatása szerint még 1666 ezer tonna kitermelhető nyilvántartott vagyonnal rendelkezett. Az adatok feldolgozása és a felülvizsgálatához szükséges kutatási tevékenység sok időt fog igénybe venni, ezért három évre kérték a szünetelés engedélyezését.

Megfigyelhető, hogy a kitermelt barnakőszenet a rákóczibányai bányák a mátravidéki, valamint tiszapalkonyai hőerőműveknek szállították főként, valamint a borsodinak. Azonban ahogyan gazdaságtalannak ítélték meg a barnakőszén kitermelését, az aknák fokozatos bezárása vette kezdetét. Rákóczi bánya III. telepét, valamint az ehhez kapcsolódó Tőkés lejtősakna III. telepének egy részét piaci okok miatt az öt bánya közül legtovább, egészen 1971-ig találták érdemesnek még a kitermelésre és szenét a helyi Vízválasztói Erőműnek adták el.

Látható tehát, hogy a nógrádi bányák, szűkebb értelemben a rákóczibányaiak több üzemnek biztosították a fűtőanyagot, vagyis a barnakőszenet. Az erőművek zavartalan működése a hazai, azon belül nógrádi barnakőszén termelés nélkül nehezen lett volna megoldható, a nehézipar kulcsfontosságú szereplői voltak tehát a bányák.


Felhasznált irodalom:

 

Levéltári és irattári források:

MBK 14311 ÉMO. Nemti II. – szén (Tőkés lejtősakna) bányatelek szünetelésére műszak üzemi terv, 2006-2009. (2005)

MBK ÉMO 12933. Kazár III. (Szurdok 1. akna) szüneteltetése műszaki üzemi terv, 2004-2006. (2003)

MBK ÉMO 1739. Nógrádi Tőkés lejtősakna barnakőszén anyagának vizsgálati eredményeiről, 1967.

MBK ÉMO 18481. Mizserfa, Szurdok és Gusztáv akna felhagyott bányaüzemek, 1970.

MBK ÉMO 4598. Szakértői vélemény Rákóczi tanbánya nyitott bányatérségének biztonságtechnikai állapotáról, 1995.

MBK ÉMO 575-5. OÁB határozatok jelentés nélkül, 1965-1969.

MBK NSz 6143 Fö 30. Tőkés lejtősakna rekonstrukciójának teljes kutatási terve, 1964.

MBK NSz 6270 Fö 44. Rákóczi tanbánya bezárása és készletelszámolása, 1971.

MBK NSz 6271 Fö 44. Rákóczi bánya felhagyási kérelme, 1971.

MBK NSz 6274 Fö 44. Szurdok lejtősakna I. és III. telepének felhagyási terve, 1970.

MBK NSz 6275 Fö 44. Tőkés lejtősakna bezárása és készletelszámolása, 1967.

MBK NSz 6559 Fö 98. Nógrádi Szénbányák készletmérlege, 1967.

MBK NSz 6929 Fö 163. Szurdoki kutatási területről összefoglaló földtani jelentés és készletszámítás, 1958.

Miskolci Bányakapitányság NSz 6589 Fö 106. Szurdoki kutatási terület összefoglaló földtani jelentése.

Nógrád Megyei Levéltár. A szénbányászat műszaki-gazdasági jelentése, 1954-1971 (rendezetlen anyagok)

 

Szakirodalom:

Benke István (főszerk.): A magyar bányászat évezredes története 2. kötet. Budapest, 1997, Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület.

Domonkos Lajos (szerk.): A szénbányászat és a bányászélet Nógrád megyében 1861-1962. Salgótarján, 1962, Nógrád Megyei Múzeumok Igazgatósága.

Kazári évszázadok. Kazár Község Önkormányzata, Kazár, 2000.

Lassan József: A nógrádi szénbányászat felszabadulás után műszaki története. 1-2. kötet. Salgótarján, 1984, Nógrádi Szénbányák.

Szvircsek Ferenc: A nógrádi szénmedence üzemszerű szénbányászatának összefüggő történeti áttekintése, 1848-1992. Salgótarján, 2010, Nógrád Megye Önkormányzata.

Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv. Salgótarján, 2000, Nógrád Megyei Múzeum.

Képek jegyzéke:

  1. http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/Kazar/pages/Kazari_evszazadok/009_banyaszat.htm
  2. A szerző saját fotója (2003.04.12.)
  3. http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/Kazar/pages/Kazari_evszazadok/009_banyaszat.htm

 


[1]Szvircsek Ferenc: A nógrádi szénmedence üzemszerű szénbányászatának összefüggő történeti áttekintése, 1848-1992. Salgótarján, 2010, Nógrád Megye Önkormányzata. 1-5. p.

[2]Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv. Salgótarján, 2000, Nógrád Megyei Múzeum. 89.p.

[3]Domonkos Lajos (szerk.): A szénbányászat és a bányászélet Nógrád megyében 1861-1962. Salgótarján, 1962, Nógrád Megyei Múzeumok Igazgatósága. 6-7.p.

[4]Szvircsek 2010: i.m. 6-11.p.

[5]Lassan József: A nógrádi szénbányászat felszabadulás után műszaki története. 2. kötet. Salgótarján, 1984, Nógrádi Szénbányák. 50-57. p.

[6]Benke István (főszerk.): A magyar bányászat évezredes története 2. kötet. Budapest, 1997, Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület. 358. p.

[7]Lassan 1984, 2.köt.: i.m.74-89.p.

[8]Szvircsek, 2010: i.m. 12-14.p.

[9]Benke 1997, 2. köt.: i.m. 363.p.

[10]Miskolci Bányakapitányság (a továbbiakban: MBK) NSz 6589 Fö 106. Szurdoki kutatási terület összefoglaló földtani jelentése.

[11]Lassan 1984, 2. köt.: i.m.106-110.p.

[12]Szvircsek 2010: i.m. 17-19.p.

[13]Benke 1997, 2. köt.: i.m. 366.p.

[14]Szvircsek 2010: i.m. 21-22.p.

[15]Benke 1997, 2. köt.: i.m. 358. p.

[16]Lassan József: A nógrádi szénbányászat felszabadulás utáni műszaki története 1945-1980. 1. kötet, Salgótarján, 1984, Nógrádi Szénbányák, Salgótarján. 121. p.

[17]Uo. 34.p.

[18]Kazári évszázadok. Kazár Község Önkormányzata, Kazár, 2000. 184.p.

[19]Lassan 1984. 1.köt.: i.m. 217.p.

[20]MBK NSz 6559 Fö 98. Nógrádi Szénbányák készletmérlege, 1967.

[21]Benke 1997, 2. köt.: i.m. 366.p.

[22]Uo.363.p.

[23]Nógrád Megyei Levéltár. A szénbányászati műszaki-gazdasági jelentése, 1954-1971. (rendezetlen anyagok)

[24]MBK NSz 6559 Fö 98. Nógrádi Szénbányák készletmérlege, 1967.

[25]Lassan 1984, 1. köt.: i.m. 142-144.p.

[26]MBK NSz 6559 Fö 98. Nógrádi Szénbányák készletmérlege, 1967.

[27]MBK ÉMO 575-5. OÁB határozatok jelentés nélkül, 1965-1969.

[28]Uo.

[29]MBK NSz 6274 Fö 44. Szurdok lejtősakna I. és III. telepének felhagyási terve, 1970.

[30]MBK NSz 6271 Fö 44. Rákóczi bánya felhagyási kérelme, 1971.

[31]Lassan 1984, 1. köt.: i.m. 142-144.p.

[32]MBK NSz 6270 Fö 44. Rákóczi tanbánya bezárása és készletelszámolása, 1971.

[33]MBK ÉMO 4598. Szakértői vélemény Rákóczi tanbánya nyitott bányatérségének biztonságtechnikai állapotáról, 1995.

[34]MBK NSz 6270 Fö 44. Rákóczi tanbánya bezárása és készletelszámolása, 1971.

[35]Uo.

[36]MBK NSz 6271 Fö 44. Rákóczi bánya felhagyási kérelme, 1971.

[37]MBK NSz 6270 Fö 44. Rákóczi tanbánya bezárása és készletelszámolása. 1971.

[38]MBK NSz 6271 Fö 44. Rákóczi bánya felhagyási kérelme 1971.

[39]Lassan 1984, 1. köt.:i.m. 142-144.p.

[40]MBK NSz 6274 Fö 44. Szurdok lejtősakna I. és III. telepének felhagyási terve, 1970.

[41]MBK NSz 6929 Fö 163. Szurdoki kutatási területről összefoglaló földtani jelentés és készletszámítás, 1958.

[42]MBK NSz 6274 Fö 44. Szurdok lejtősakna I. és III. telepének felhagyási terve, 1970.

[43]MBK NSz 6929 Fö 163. Szurdoki kutatási területről összefoglaló földtani jelentés és készletszámítás, 1958.

[44]MBK NSz 6274 Fö 44. Szurdok lejtősakna I. és III. telepének felhagyási terve, 1970.

[45]Uo.

[46]MBK ÉMO 18481. Mizserfa, Szurdok és Gusztáv akna felhagyott bányaüzemek, 1970.

[47]MBK NSZ 6274 Fö 44. Szurdok lejtősakna I. és III. telepének felhagyási terve, 1970.

[48]Lassan 1984, 1. köt.:i.m. 142-144.

[49]MBK ÉMO 12933. Kazár III. (Szurdok 1. akna) szüneteltetése műszaki üzemi terv. 2004-2006. (2003)

[50]MBK NSz 6143 Fö 30. Tőkés lejtősakna rekonstrukciójának teljes kutatási terve, 1964.

[51]MBK NSz 6275 Fö 44. Tőkés lejtősakna bezárása és készletelszámolása, 1967.

[52]MBK NSz 6143 Fö 30. Tőkés lejtősakna rekonstrukciójának teljes kutatási terve, 1964.

[53]MBK NSz 6275 Fö 44. Tőkés lejtősakna bezárása és készletelszámolása, 1967.

[54]MBK NSz 6275 Fö 44. Tőkés lejtősakna bezárása és készletelszámolása, 1967.

[55]MBK NSz 6275 Fö 44. Tőkés lejtősakna bezárása és készletelszámolása, 1967.

[56]MBK ÉMO 1739. Nógrádi Tőkés lejtősakna barnakőszén anyagának vizsgálati eredményeiről, 1967.

[57]MBK ÉMO 575-5. OÁB határozatok jelentés nélkül, 1965-1969.

[58]MBK ÉMO 14311. Nemti II. –szén (Tőkés lejtősakna) bányatelek szünetelésére műszak üzemi terv, 2006-2009. (2005.)

[59]MBK NSz 6271 Fö 44. Rákóczi bánya felhagyási kérelme, 1971.

[60]Uo.

[61]Lassan 1984, 1. köt.:i.m. 217.p.